Nyolc éves kisfiam sokszor imádkozik mindenféléért.

 Múltkor azért fohászkodott, hogy ne álmodjon rosszat.

 Ma is észrevettem, hogy valamiért imádkozott.

 Kérdeztem, miért.                                       

 "Megköszöntem Jézusnak, hogy páros a zoknim.” :-)

 Hát nem csodás?

Ezért is hálát lehet adni!

Vele történt az is, hogy mikor már lefeküdtek, hallom hangosan olvas. ahogy Hallgatóztam, Kiderült, hogy a kevéske fénynél a Fiatalok Bibliájából olvasott fel a hugának. (Pedig saját bevallása szerint nem is szeret olvasni.)

 

 

 

Ma egyszer csak jön három éves kisfiam a konyhába a következő szöveggel: “Kilyukadt a szemüvegem!”. Nézem, hát olyan cuki volt. Csodálkozva dugdosta át az ujjacskáját az egyik lencse helyénA lencse valóban kiesett, sehol se találtuk. Teljes pánikban csúsztunk-másztunk és forgattunk fel mindent férjemmel, de sehol semmi. (Nagy bajban lettünk volna, ha eltörik, mert kb. 1 hónap mulva van a kontroll, amikor lehet, hogy amúgyis más lencsét kell majd csináltatni, igy erre a pár hétre húzós lett volna újat venni.) Kértem Szent Rita segítségét és mondtam kisfiamnak is, hogy Ő fennt van a Mennyországban és segít az eltünt dolgokat megtalálni. Tovább kerestük, semmi... Én már feladtam kb 1-1,5 óra keresgélés után, mikor férjem végre megtalálta. Vissza tette és boldogan nyugtáztuk, hogy nem kell újat venni.

 Már el is engedtem volna a történetet, mikor fiacskám - immár épp szemüveggel a fején- megkérdezte: “ki van a Mennyországban?”. Hirtelen nem tudtam miért kérdezi ezt, aztán rájöttem: Szt. Ritara gondol. Igy emlékeztetett, hogy Róla megfeledkeztem. Gyorsan meg is köszöntük Neki a segítséget. Szégyellem magam, hogy valószinüleg teljesen elfelejtettem volna hálát adni Szt.Ritának, de milyen jó, hogy fiam, észben tartotta, hogy kinek köszönhetjük a szemüveg megkerülését

 

 

 

 

Sziasztok!

 

 Ez egy olyan friss csoda, mivel nemrég törtent, azonnal le is irom.

 Jöttem a második oltásomra, - direkt most később, gondolva, hogy ilyenkor senki sem lesz. Megláttam a várakozók tömegét és azt hittem elájulok. Míg odavagyok pici fiam – online dolgozó - férjemmel van munkaidőben, tehát minden perc számít. Így aztán lélekben csalódottan egész délelőttre berendezkedtem.

 Kijött a hölgy, aki az előzetesen kapott sorszámokat összeszedi és persze mindenki lerohanta, hogy leadja a papírjait. Mi egy sráccal türelmesen vártunk, nem tolakodtunk. Mi adtuk le utoljára a papírunkat, majd fel is hivtam a férjem, hogy itt bizony sajnos órákra kell számítani. Erre mi történik? Alighogy leteszem a telefont. behívják a srácot, majd engem!!!!!!!

Gondolom a sorszámok helyett a sorba leadott papírokat nézték és ugye mi kerültünk a tetejére. Igy lettünk mi utolsókból elsők és megint egy tanulság, hogy megéri türelmesnek és nyugodtnak maradni.

Szép napot!

 

 

 

 

 Sziasztok.

Nekünk is gyűlnek a napi csodák. Most hétvégén pl. az, hogy leraktuk a két kicsi szobájában a laminált parkettát. 5 dobozzal hagyott itt az előző tulaj és az elején megállapítottuk, hogy ez valószínűleg kevés lesz. Számolgattuk végig, hogy fog kijönni és végül pont annyi lap volt, amennyi kellett. Se egy darabbal több, hogy foglalja feleslegesen a helyet, se kevesebb. Még ráadásul szép is lett .

Másik csodánk, hogy a jó Isten meghallgatta imáinkat a szomszédokkal kapcsolatban. Na, nem teljesen úgy, ahogy mi gondoltuk (nagyon köszönjük nektek is az imákat), de a Gondviselés határozottan érezhető a végeredményben.

Az a fura házaspár vette meg, akiket nem annyira akartunk, de miután egy maffiózó fazon is versenybe szállt a szomszéd házért, a végén már mi akartuk, hogy bárki, csak ő ne jöjjön...

Csoda volt a szép hóesés is, a saját szánkó pálya a kertben, meg hogy mindig találunk valami kincset itt. Most pl. egy bográcsállványt fedeztünk fel a ház előtt...

Csodaként élem meg azt is, hogy mikor elkezdtem játszani a nagyobb hittanosokkal, mondjanak ők is saját napi csodát, nagy élményként élték meg, ahogy lassan egyre inkább felfedezik a Gondviselést.