Sziasztok.

Nekünk is gyűlnek a napi csodák. Most hétvégén pl. az, hogy leraktuk a két kicsi szobájában a laminált parkettát. 5 dobozzal hagyott itt az előző tulaj és az elején megállapítottuk, hogy ez valószínűleg kevés lesz. Számolgattuk végig, hogy fog kijönni és végül pont annyi lap volt, amennyi kellett. Se egy darabbal több, hogy foglalja feleslegesen a helyet, se kevesebb. Még ráadásul szép is lett .

Másik csodánk, hogy a jó Isten meghallgatta imáinkat a szomszédokkal kapcsolatban. Na, nem teljesen úgy, ahogy mi gondoltuk (nagyon köszönjük nektek is az imákat), de a Gondviselés határozottan érezhető a végeredményben.

Az a fura házaspár vette meg, akiket nem annyira akartunk, de miután egy maffiózó fazon is versenybe szállt a szomszéd házért, a végén már mi akartuk, hogy bárki, csak ő ne jöjjön...

Csoda volt a szép hóesés is, a saját szánkó pálya a kertben, meg hogy mindig találunk valami kincset itt. Most pl. egy bográcsállványt fedeztünk fel a ház előtt...

Csodaként élem meg azt is, hogy mikor elkezdtem játszani a nagyobb hittanosokkal, mondjanak ők is saját napi csodát, nagy élményként élték meg, ahogy lassan egyre inkább felfedezik a Gondviselést.

 Talán a kimerültségem miatt mindenféle gyászos gondolataim támadtak, hogy jaj, milyen betegségem lehet. Erre elolvastam a napi igét, remélve a vigaszt. És pont a verebekről volt szó, hogy Isten még a hajszálunkat is számon tartja- ismeritek biztos. Isteni válasznak vettem. :-)

  Ma a misén gondolataim Nagymamához, Nagypapához szálltak: vajon gondolnak-e ránk és gyerekeinkre a mennyből vagy ott egészen mással foglalkoznak... :-) Aztán egyszercsak felhangzott a "Ne félj" c. dal. Már rég játszották, idejét se tudom.

 Ezt is válasznak vettem, hisz hugom mesélte annak idején, hogy Nagypapa a súlyos betegségében az imánál ezt a dalt felismerte, szerette.

 Köszönöm a jeleket az Úrnak!

Bár idén elmaradt a körmenet

Kertünk hirdeti a győzelmet                       .

Krisztus feltámadt, itt van velünk.

Örömét hirdessük! Gyerünk!

A Covid járvány minket sem kímélt. Viszont lehetőséget addott arra, hogy újból szívünkbe véssük gyermekeink, unokáink, és családtagjaik szívmelengető együttérzését.

Velünk lakó lányunk végtelen türelemmel gondoskodik rólunk, míg férje bármely kórházi ellátásnál gondosabb figyelemmel kíséri tüneteinket. Egy másik lányunk igyekszik nekünk bevásárolni, míg nővére jó sok behűtött ételt hozott, ami majd jó lesz ha végre tudunk majd enni.

Gyermekeink napi sok telefonja  és üzenete biztosít arról, hogy rajtuk kívül is mily sokan imádkoznak gyógyulásunkért.

A mai nap kiemelkedett a többi közül, mikor egyszercsak megjelent ablakunk előtt két fiatal családunk mind a 12 tagja. Még a könnyünk is kicsordult látva azt a nagy szeretetet, mely idehozta őket a város legmesszebb sarkaiból.

A csúcspont ezután következett, mikor nyolc gyerekes fiunk elhozta az Oltáriszentséget.

Ez a mi boldogító csodánk.