Számtalan "kis" csoda

  Eltelt egy fél év és ez a rovat hiába várta a  megörökített csodákat. Pedig olyan nincs, hogy nem történnek csodák, hogy senki se érezze a gyors segítség melegét. Ha nem vesszük észre Isten akkor is velünk van  s olykor egy jó embert küld váratlan segítésünkre,,.

 A nyár szinte mindenkinek a pihenés, a szabadság ígéretét jelenti. Mi is azt terveztük, hogy elmegyünk a tiroli hegyekbe kirándulni, kalandozni, gyönyörködni a zöld számtalan árnyalatát megmutató erdőkben, mezőkben. Szívni a jóízű, friss levegőt, hallgatni a kristálytiszta patakok csobogását, a fenyvesek susogását.

 Már nem volt messze Tirol határa, mégsem értünk el a célhoz. Máig rejtély  miért tért le az autó az autópálya szilárd burkolatáról, majd egy hangszigetelő fal beton talapzatához csapódott 100km/óra sebességgel.

 Első csoda.

 A beszorult ajtót kifeszítve igyekeztem segíteni nyöszörgő feleségemnek kikerülni a kocsiból mert a motorház már füstölt. Száguldottak el mellettünk az autók, de már égett az aljnövényzet is. Egyszer csak ott termett egy kedves házaspár, kikkel végre sikerült kiemelni és hátrébb vonszolni feleségemet. Mire sietve kidobáltam a csomagokat, hogy hozzáférjek a poroltóhoz, már jött egy másik jó ember hatalmas poroltóval s így sikerült eloltani a tüzet. Ekkorra megérkezett a nagyon segítőkész rendőrség és a mentő is, mely a közeli kisvárosba vitte feleségem , ahonnan rögtön helikopter vitte tovább egy országos klinikára. Talán olvasva ez borzasztó, de sokkal  emlékezetesebb (mondhatom csoda), hogy nem haltunk meg. Hogy gyorsan jött segítség (nem törődve avval, hogy egy égő autó fel is robbanhat).. Hogy a helikopter olyan klinikára szállította feleségemet, mely az ilyen gerincsérülésekre szakosodott.

 Második csoda.

 Két gyermekünk pár órával a baleset után már ott volt velünk a klinikán, 480km-re Budapesttől.  Miközben az orvosok három súlyos életmentő műtétet hajtottak végre feleségemen, gyermekeink riasztottak minden elérhető rokont, ismerőst, hívőtársat a templomból. Imahadjárat kezdődött. Az intenzív osztály rendkívül együtt érző orvosai, nővérei aggodalmas arca (a fejhez, testhez csatlakozó számtalan cső és vezeték és a duruzsoló műszerek) mellett szívszorító lassan teltek az órák, majd napok. Orvos vejem azonnal kapcsolatba lépett telefonon az operáló és intenzív osztályos orvosokkal, de jósolni senki se mert. Egyre több ima, szentmise, könyörgés ostromolta az eget, a Szentcsaládot. Feleségem egy hét után hirtelen sokkal jobban lett, pár órával azután hogy az ügyeletes orvos még hosszú intenzív kezelést és végtag bénulást prognosztizált. Elméje kitisztult, tudta mozgatni végtagjait, mosolyogva beszélt velünk. Könnyezve adtunk hálát a csodás változásért. Nagyon sok jó ember imája, az orvosokat is meglepően, igen gyors javulást hozott. Pár nap múlva már járókerettel sétáltunk a folyosón és a tizennegyedik napon megjött a Máltai Szeretetszolgálat mentője. Hazajöhettünk. Plébánosunk prédikációban hívta fel a figyelmet az ima csodás gyógyító erejére.

Harmadik csoda.

Vejem megszervezte az egy hónapos gondos rehabilitációt a budapesti Irgalmas Kórházban.  Itt tudtuk meg, hogy a kiváló felszereltségű osztrák klinika egész testre vonatkozó radiológiai vizsgálata - a sok baleseti sérülésen túl - kimutatott egy korábbi eredetű daganatot  az orrüregben. Feleségem már hónapok óta tervezte az orrából olykor véres váladék kivizsgálását. Így, amint egyre inkább visszatérő ereje engedte, felkerestük a szakorvost. Letaglózó diagnózisa szerint sürgős arcműtétre van szükség mert a daganat rákos is lehet. Bár a többszöri sebész mintavétel ugyan nem mutatott rossz indulatú daganatot, akár hatórás műtétre kellett igent mondani. A korábban összeverbuválódott számtalan  jótevő imahadjárata új erőre kapott. Az   sikeres műtét és a vérpótlás végül „csak” négy óráig tartott. Kiemelték a jóindulatú daganatot. Feleségem újra tudott orrán keresztül rendben lélegezni. Az orvos is elismerte, hogy érdemes volt imádkozni, s most hálát kell adni.

 

 Valóban hatalmas csoda, hogy feleségem ennyi nagy műtét után, felépülve ünnepelhette családunkkal a Karácsonyt. Sose fogjuk felejteni azt a nagyon sok „kis csodát’ melyek ehhez hozzásegítettek.

 ISTENNEK LEGYEN HÁLA