Dr. Tomka Miklós agrárközgazdász és Farkas Mária harmadik gyermeke vagyok.
1944. április 25-én születtem Cegléden
Édesapám az 1940-es években miniszteri osztálytanácsos volt a Földművelésügyi Minisztériumban, ahonnan a kommunista diktatúra kezdetén, 1948-ban elbocsátották, mivel nem volt hajlandó aláírni a Mindszenty hercegprímást elítélő nyilatkozatot. Családunkat (Szüleim, négy testvérem, nagymamám és két nagynéném = összesen 10 fő) 1951-ben kitelepítették Budapestről Mádra.

Miután 1953-ban a kitelepítési rendeletet feloldották, 1954-ben Aszódra a R. K. Egyházközség kántori lakásába költöztünk, ahol édesanyám - roppant szerény tiszteletdíjas - kántori állást kapott.. A családfő évekig csak segédmunkás lehetett. A sekrestyés halála után elvállalta a harangozó-sekrestyés feladatokat. Ahogy – testvéreimmel együtt – felnőttünk sorra Budapestre költöztünk. Szüleim 27 évi szolgálat után, 1980-ban hagyták el Aszódot és Budakeszire költöztek.)

Pannonhalmi érettségi után egy évet A Finommechanikai Vállalatnál (FMV) dolgoztam, ahol tanulmányi ösztöndíjat nyertem s ezért a Budapesti Műszaki Egyetem elvégzése után ide tértem vissza. Mikrohullámú telefon, távmérő, és gerinchálózati rendszerek fejlesztésében vettem részt. 1981-ben a Műszeripari Kutató Intézetbe (MIKI) hívtak. Itt is egy mikrohullámú berendezéseket fejlesztő csapatot vezettem, mely hamarosan áttért a digitális technikára. Csapatunk készítette az első „beszélő gépeket” melyek több, mint 30 éven át kiválóan működtek pl. a budapesti metrókban. A nyolcvanas évek közepétől előbb helyettes, majd főosztályvezető lettem.A gazdálkodási-, kereskedelmi-, jogi- és cégirányítási szakterületek megismerése segített abban, hogy a MIKI válságkezelő igazgatója (1990-től) majd vezérigazgatója lettem.  (lásd. "Vérünkben van II." c. könyvem).

A Közlekedési és Hírközlési miniszter 1993-ban megbízott a GSM mobil telefon magyarországi bevezetését irányító Biráló Bizottság vezetésével. 1993-ban megválasztották a MATÁV Rt igazgatósága elnökének, majd fél évre rá elnök- vezérigazgatónak. Több, mint húszezer szakember munkáját irányítottam miközben addigra a cég egyharmad tulajdona (jelentős beleszólási jogkörökkel) már német-amerikai kézben volt. Rendkívül erőltetett ütemű telefonfejlesztés folyt, hiszen csak Albániában volt alacsonyabb a telefon ellátottság, mint Magyarországon. 1995-ig (mikor az MSZP-SZDSZ kormány több sikertelen kísérletet után elérte leváltásomat) mintegy másfél millió telefonvonal kiépítésével sikerült európai szintre emelni a magyar telefon-távközlést. 1995 és 2000 között a MATÁV majd Telekom német vezetőinek tanácsadójaként dolgoztam.

2000-től 2004-ig (nyugdíjba vonulásomig) elvállaltam a jezsuiták egyik – brüsszeli központú - szervezete, az OCIPE (Európai Katolikus Információs Központ) budapesti irodájának vezetését és egyidejűleg a Szent Ignác Szakkollégium rektori feladatait. Mindkét szervezet a jövő vezető értelmisége szakmai-, vallási-, politológiai-, gazdálkodási-, környezetvédelmi- és egyéb kulturális ismereteit alapozza meg neves egyetemi oktatókkal és más tudományos előadókkal.

Feleségem Ilona vegyész. Kilenc gyermekük diplomás és családos. 2024-ben 39 unokánk van, és eddig 3 dédunokánk. Róluk a "Családom bemutatása" írásban olvashatsz.