Személyes bemutatkozás

1944. április 25-én születtem Cegléden
Édesapám az 1940-es években miniszteri osztálytanácsos volt a Földművelésügyi Minisztériumban, ahonnan a kommunista diktatúra kezdetén, 1948-ban elbocsátották, mivel nem volt hajlandó aláírni a Mindszenty hercegprímást elítélő nyilatkozatot. Családunkat (Szüleim, négy testvérem, nagymamám és két nagynéném = összesen 10 fő) 1951-ben kitelepítették Budapestről Mádra.

Miután 1953-ban a kitelepítési rendeletet feloldották, 1954-ben Aszódra a R. K. Egyházközség kántori lakásába költöztünk, ahol édesanyám - roppant szerény tiszteletdíjas - kántori állást kapott.. A családfő évekig csak segédmunkás lehetett. A sekrestyés halála után elvállalta a harangozó-sekrestyés feladatokat. Ahogy – testvéreimmel együtt – felnőttünk sorra Budapestre költöztünk. Szüleim 27 évi szolgálat után, 1980-ban hagyták el Aszódot és Budakeszire költöztek.)

Pannonhalmi érettségi után egy évet A Finommechanikai Vállalatnál (FMV) dolgoztam, ahol tanulmányi ösztöndíjat nyertem s ezért a Budapesti Műszaki Egyetem elvégzése után ide tértem vissza. Mikrohullámú telefon, távmérő, és gerinchálózati rendszerek fejlesztésében vettem részt. 1981-ben a Műszeripari Kutató Intézetbe (MIKI) hívtak. Itt is egy mikrohullámú berendezéseket fejlesztő csapatot vezettem, mely hamarosan áttért a digitális technikára. Csapatunk készítette az első „beszélő gépeket” melyek több, mint 30 éven át kiválóan működtek pl. a budapesti metrókban. A nyolcvanas évek közepétől előbb helyettes, majd főosztályvezető lettem.A gazdálkodási-, kereskedelmi-, jogi- és cégirányítási szakterületek megismerése segített abban, hogy a MIKI válságkezelő igazgatója (1990-től) majd vezérigazgatója lettem.

A Közlekedési és Hírközlési miniszter 1993-ban megbízott a GSM mobil telefon magyarországi bevezetését irányító Biráló Bizottság vezetésével. 1993-ban megválasztották a MATÁV Rt igazgatósága elnökének, majd fél évre rá elnök- vezérigazgatónak. Több, mint húszezer szakember munkáját irányítottam miközben addigra a cég egyharmad tulajdona (jelentős beleszólási jogkörökkel) már német-amerikai kézben volt. Rendkívül erőltetett ütemű telefonfejlesztés folyt, hiszen csak Albániában volt alacsonyabb a telefon ellátottság, mint Magyarországon. 1995-ig (mikor az MSZP-SZDSZ kormány több sikertelen kísérletet után elérte leváltásomat) mintegy másfél millió telefonvonal kiépítésével sikerült európai szintre emelni a magyar telefon-távközlést. 1995 és 2000 között a MATÁV majd Telekom német vezetőinek tanácsadójaként dolgoztam.

2000-től 2004-ig (nyugdíjba vonulásomig) elvállaltam a jezsuiták egyik – brüsszeli központú - szervezete, az OCIPE (Európai Katolikus Információs Központ) budapesti irodájának vezetését és egyidejűleg a Szent Ignác Szakkollégium rektori feladatait. Mindkét szervezet a jövő vezető értelmisége szakmai-, vallási-, politológiai-, gazdálkodási-, környezetvédelmi- és egyéb kulturális ismereteit alapozza meg neves egyetemi oktatókkal és más tudományos előadókkal.

Feleségem Molnár Ilona (Budapest 1947) vegyész. Kilenc gyermekük (Virág 1971, Bálint 1972, Orsolya 1974, Réka 1975, Krisztina 1978, Barna 1979, Boglárka 1981, Rita 1984, Lili 1988) diplomás és családos. 2015-ben 30 unokánk van. Róluk a "Családom bemutatása" írásban olvashatsz.