Isten áldottta munka

Nagy vakmerőséggel vettünk egy gazzal benött telket félig kész vályog házzal.
Az elhanyagolt vályogfalakat rendbe kellett hozni. Igen ám, de a vályognak az a különleges tulajdonsága, hogy nem tűr meg magán akármit. Nos... nem volt más lehetőség, agyaggal kellett „vakolni” a falat...Sajnos a fal teli volt mélyedésekkel, amelyeket ki kellett egyenlíteni. Mondtam a férjemnek (én mint egy agyag-kerámia figurákat készítő profi anyuka gyermeke), láttam már mit művel az agyag ha nincs összedolgozva és vastagon van felvíve. Nem hitt nekem. Én csináltam szép komótosan úgy ahogyan… Ő is felkente serényen…Nos az övé berepedezett.                   

Valahol olvastam, hogy ezt régen is az asszonyok csinálták Na... gondoltam akkor jobb ha kezembe veszem az ügyet és úgy ahogyan olvastam úgy simítom be a falunkat. Fogtam magam és a lenyeset faltörmeléket, vagyis  a szalmával kevert agyagot, szétmorzsoltam egy dézsában majd a gyerekek által megrostált újonnan hozott agyagot hozzátettem és jól elkevertem egy kis vízzel. Képzeljétek... mint a mese, olyan tapasztó anyagom lett. Férjem is belelkesedett és bevontuk vele az egész falat. Megszáradt és nem repedt meg.

Óriási siker és boldogság! Istennek legyen hála! Mi ez ha nem csoda!