Segítő angyalok és babák

A mai csodánk a kocsinkhoz kötődik. Már napok óta kicsit nehezen indult el reggel, de nem nagyon törődtünk vele, azt hittük, hogy csak üres a tank. Ma a nagy esőben el akartam repíteni a nagyfiút a suliba, de amikor indítani próbáltam nem történt semmi, még egy kis kerregés sem volt. Gyermekünk gyorsan elszaladt az iskolába, én meg addig hívtam a szerelőt. Az első csoda az volt, hogy rögtön odajött és nem mondta, hogy csak másnap vagy mi tudom én. Azt hittük esetleg az aksi, de mint kiderítette annak semmi baja nincsen, hanem az önindító krepálhaltott be. Mára elég sok programunk volt előirányozva, amihez természetesen a kocsira is szükség lett volna. Feleségem megbeszélte egy-két emberrel, hogy elviszi őket itt a környékünkön egy Dévény-módszerrel gyógytornáztató hölgyhöz. Ehhez be kellett volna mennie a városba és onnan  haza. Ezen kívül a felnőtt keresztgyerekeinknél nemrégen születtek ikerek, s a nagyobb lányukat, aki egy csoportba jár kis lányunkkal oviba, mi szoktuk hozni vinni, de ezt sem lehet nagyon kocsi nélkül megoldani, főleg szakadó esőben. A keresztgyerekeink most vettek magunknak egy Zafirát, amely éppen a szerelőnél csücsült, mert egy-két apróságot meg kellett rajta csinálni. Az a másik csoda, hogy ez a kocsi hadrafogható volt, nem volt annyira szétszedett állapotba, s a szerelőnk, aki ugyanaz mint az övéké, el tudta vinni feleségem a műhelybe, ott átvette ezt a kocsit, s le tudta szállítani a gyerekeket az oviba, a többi programot meg le tudtuk mondani. Közben meg a miénket elvontatták, s estére már elvileg kész is lesz.

A következő csodám babánk, aki annyira szépen növekszik (ma 2 hónapos és 6 kg), mosolyog élvezi a fürdést, és a életet, hogy az kész csoda. A többiek meg úgy figyelnek rá, segítenek körülötte, hogy az megint csak csoda.

 

A többi napi csodát olvasva az jutott eszembe, hogy a miséken átváltoztatáskor mindig szoktam mutatni az aktuális kezemben lévő gyerekünknek, hogy most Jézust mutatja fel a pap. Az utóbbi időben, ha a kicsi nyafogott is a mise ezen részében, de megkérdeztem, hogy hol látja Jézust, rögtön mosolyogva mutatott az oltár fele az ostyát éppen átváltoztató papra és meg is nyugodott. Azt hiszem Ők még sokkal jobban látják, mi is történik ott, s nem olyan korlátozottak, mint mi felnőttek.

 

Következő csodám, hogy kész lett a fatárolónk, amit már nagyon régen szerettem volna megépíteni, de egyedül nem tudtam. Pár hete barátokkal ezt is nyélbe ütöttük, s most már fedél alatt tudjuk szárítani a télire hasogatott fáinkat.

 

Közösségünk csodája a napokban született kisbaba. Az templomi baráti körben ebben az évben ö a 10. baba.