Aki minden csodát észrevesz

 Kedves Mindenki!

 Köszönjük a múlt hónapban értünk mondott imákat. Óriási csoda volt megélni, hogy be tudtunk költözni a mi kis csoda házikónkba. Pedig volt akadály bőven... 

 Első csoda: Kezdve azzal, hogy pont aznapra, amikor segítséget szerettünk volna kérni, valahogy úgy alakult, hogy minden segítő kéznek valahol máshol kellett helytállnia. Ami persze nem csoda, hiszen mi sem sejtettük, hogy két nappal az akció előtt kérünk segítséget. Illetve nem is szerettünk volna másoknak sem a terhére lenni, sem pedig messziről a családjuk mellől hosszú időre elcibálni.  Így viszont kiderült, milyen erős a mi kis egységünk. Családilag oldottuk meg a cipekedést. Férjem egyik oldalt, fiam meg én a másikon. S amitől a leginkább féltünk, a hűtő, az ment a legkönnyebben, a mosógép és a szárító már keményebb menet volt. 

 A második csoda, hogy nem azon izgultam, hogyan vezessek, s mikor robbanok le, hanem az előttem haladó férjem néztem az utánfutóval, amint a hűtőszekrény...hát mit is mondjak... nem éppen függőlegesen állt. De megérkeztünk.                                    

 Harmadik csoda, hogy habár hajnali 3/4 5-kor kelünk, minden napnak meglátjuk a szépséget. Pedig pl. nagy lányom  naponta csak délután 1/2 6-ra érkezik haza vonattal. Hihetetlen büszkék vagyunk rá. Eleinte nem hallgatott ránk, de már rájött ő is, hogy gyorsabban s hasznosabban telik az idő, ha tanulással tölti az utazás idejét. 

 Negyedik csoda: Lassan, de biztosan haladok  a különlegesen szigorú diétára szoruló kislányom receptjeinek s ételrepertoárjának bővítésében. Végre találtunk olyan kolbászt, amit persze csak mértékkel, de meg tud enni. Ma éppen brassóit készítettünk, minden mentesen, ami nagy szó, hiszen éppen a lelke, a hagyma hiányzott belőle, de neki ízlett.

 Ötödik csoda:Vasárnap éjszaka arra keltem, hogy hiába köhögök, nem kapok levegőt. Pánikba estem és ráztam a férjem, segítsen. Azt mondta, menjek ki a kertbe sétáljak egyet. Rosszul voltam, így nem volt kérdés vettem a farmerom a meleg fölsőm, a kabátom, csizmám s usgyi mentem ki a kertbe. Gyerekek... Olyan szép volt a kertünk. Telihold volt, így bevilágította az egész udvart. Vettem a nagy levegőket, be az orron ki a szájon, s közben csodáltam, hogy milyen gyönyörű telkünk van. Eszembe jutott a légzőgyakorlat, amit a Balatonnál lakó bácsitól tanultam. Gondoltam kipróbálom. Segített.

 Hatodik csoda: Éppen indultam volna vissza, mire férjem jött utánam és együtt kimerészkedtünk a kerítésen kívülre is. Hajnali kettőkor romantikus sétára indultunk. Én bőszen alkalmaztam a légzőgyakorlatokat, miközben ő mesélt nekem. Olyan jól lettem, hogy mikor meghallottuk az egyik távoli szomszédunk kukorékoló kakasát még a könnyem is kicsordult olyan jót nevettem. 

Hetedik csoda: Elkészült idő előtt az adventi koszorúnk. Ez alapjában még nem lenne olyan nagy csoda, de ez most tyleg úgy készült el, hogy tudatosan figyeltem rá, hogy minden időre be legyen szerezve, s elő legyen készítve. Tavaly gondosan elcsomagoltam a mohás koszorú alapot, a gyertyatartókat, s a díszeket. Most csak gyertyát kellett vennem, illetve ügyelnem arra, hogy áthozzuk a költözésnél. Meghitten,  muzsikaszó mellett a két kicsivel készítettük. Szerintem nagyon szép lett.

 Most néztem vissza, hogy mennyit írtam. Nos... Lenne még mit, de nem szeretnék hosszú lenni.