Mi az én utam?

Mióta elkezdtem újra dolgozni, azon gondolkodom, jó döntés volt-e, itt-e a helyem. Nagyon sok a nehézség, úgy érzem, mélyvízbe ugrottam. Ugyanakkor rengeteg ajándékot kapok: a kicsik mosolyát, ölelését, a kollegák segítőkészségét, a közös szálak felfedezését …

Az egyik nehézség az, hogy a sok program miatt sokszor reggeltől estig bent vagyok és férjemnek kell vinni otthon a dolgokat. Ez mindannyiunk életében hatalmas változás.

Szóval tegnap is azon őrlődtem, hogy ez-e az én utam.

 A mai evangélium választ adott: 

„Jézus egy alkalommal így szólt tanítványai előtt: „Jaj, neked, Korozain! Jaj, neked, Betszaida! Ha a pogány Tiruszban és Szidonban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, már rég szőrzsákban és hamuban tartottak volna bűnbánatot. Ezért Tirusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa lesz az ítéleten, mint nektek. És te Kafarnaum? Vajon az égig emelkedel? Egészen az alvilágig fogsz süllyedni.”

Ez az evangélium részlet nekem azt mondta, hogy csak az eddigi csodákra kell gondolnom, hiszen már annyit jót művelt velem/velünk az Úr.

Jézus így folytatta: „Aki titeket hallgat, engem hallgat; és aki titeket megvet, engem vet meg. Aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem.”

Megértettem, hogy rajtam keresztül is szól/hat az Isten, a gyerekekhez, a kollegákhoz.

Aztán észrevettem más hétköznapi csodát is: ma "véletlenül" gyalogolnom kellett azon a szakaszon, amit kocsival szoktam megtenni és felfedeztem, hogy az út amin megyek a Mária Út.