A szülő is hibázik

Képzeljétek... fiam tegnap este megint kihúzta a gyúfàt nàlunk. Gondolt egyet és szétszedett, de tényleg atomjaira egy szuper jól működő távirànyítós verseny autót. Még évekkel ezelőtt kapta és teljesen el voltunk hülve tőle, mert ilyet mi még álmunkban sem vettünk volna neki. No a lényeg, este mikor mentem hozzájuk lámpaoltásra felfigyeltem, hogy nagyítóval, làmpával és csavarhúzókkal a kezében babràl valamit. S mikor làttam a miszlikjeire szedett autót... sírva kiabáltam vele. ''Hogy gondolod ezt? Hogy jut eszedbe?'' stb. Mire ő... nagy boci szemekkel néz rám és közli: ''Csak kíváncsi vagyok, hogy működik s én össze tudom-e szerelni,, Gondolhatjátok... Addigra màr az apja is bejött és a kilógó kàbelekből konstatálta, ennek az autónak annyi... ''De lefényképeztem minek hol a helye...,,Mondta fiunk kicsit megbàntottan... Hosszú kiselőadàs következett részemről arról hogyan kell ezt csinálni és ez egy nagyon drága autó volt, meg többet biztosan nem lesz ilyene… balablabla...

Elvettem tőle a csavarhúzókat és becsaptam az ajtót annyival...''Majd lehet a  Nagypapát megkérni, hogy segítsen neked életet lehelni belé, mert ezt màr tényleg csak ő tudja megcsinàlni...''Meg én..,,mondta egészen csendesen.

Ma reggel jön ki a szobából, mintha mi sem történt volna a KÉSZ autóval. Minden nélkül összeszerelte...Kérdeztem tőle hogy csavarhúzó hiànyàban ez hogy sikerült... mire ő: ''Megtaláltam egy olyan csavarhúzót amit nem vettél el.

Fő a leleményesség és a zsenialitàs...Hát ezt tényleg nem gondoltam volna... hihetetlen a kis krapek...