A hős fiú.

Amikor fiamért  mentem az iskolába azzal fogadott, hogy megharapta egy cica. Simogatta és beleharapott, pedig máskor hagyta magát.

 Arra jutottam, hogy megmutatom a doktornőnknek. Ő azonnal azt mondta, hogy oltani kell, mert nem tudjuk, kié a cica és azt sem, veszett-e. Már ez is elég megpróbáltatás lett volna, mert a gyerek elég érzékeny, de kiderült, hogy az ÁNTSZ-nél kell beszerezni az oltóanyagot. A doktornő nem volt túl bőbeszédű, csak foszlányos információkat adott át, melyből azért kiszűrtem, hogy sietni kell. Hála Istennek az asszisztens megígérte, hogy ha 6-ig meglesz az anyag, ő beadja.

 1. csoda: fiam kis barátja (orvosgyerek:-)) már jól ráijesztett, hogy akár a kezét is levághatják emiatt., szóval a szuri ehhez képest smafu.

 2. Mivel férjemnek sürgős munkája volt, én mentem kocsival a városba, ami egy kihívás.

 3. Sikerült gyorsan és ingyen parkolni.

 4. Bár az ÁNTSz nem ott volt, ahol a Googlemaps-on írták, a portás először rám ijesztett, hogy mindjárt 4 óra és bezár a hivatal. De amikor mondtam, mi járatban vagyok, bíztatott, hogy biztos van ügyelet , siessek.

 5. Olyan gyors voltam, hogy csak na.

 6. Az ÁNTSZ-nél ugyan már tényleg hazamentek, a portás a kedvemért felszaladt az emeletre és kerített egy embert.

 7. Az ember igen gyors és kedves volt, nem tett szemrehányást, hogy most jövök.

 8. A csúcs ellenére hamar hazaértem.

 9. És a legnagyobb: kisfiam egy HŐS, bátran viselte a két szurit.

 Mindenkinek nyugis éjszakát kívánunk!