A szeretet nem hal meg

Mostanában a születésnapok kapcsán még többet gondoltam Nagymamára és Nagypapára. Az járt a fejemben, milyen jó lenne, ha kapnék valami jelet, hogy lélekben közel vannak. (Persze szívemmel tudom, hogy itt vannak velünk, de gyarlóságomban szükségem van ezekre a jelekre.)

Egész más ügyben váltottam üzenetet nagybátyámmal és elküldtem neki a gyerekekről készült friss képeket. Válaszul ő is képet küldött. Észrevette hogy kislányom hasonlít a régi képen látható Nagymamára.Aztán most, a szentáldozás után jutott eszembe, jelet kértem, hogy Nagymamáék figyelnek ránk. Ez volt a jel és nem is kicsi. Nagyszüleink itt a földi életükben nem ismerték kislányomat, hiszen haláluk után született.

Hiszem, hogy lélekben összekapcsolódhatunk eltávozott szeretteinkkel.