A jeleket észre kell venni.

Sok-sok évvel ezelőtt, mikor Ausztriában -talán Voralbergben - nagyobb  testvérem vezetésével  elmentünk a közeli erdőbe kirándulni. Szerintem 8-10 évesnél nem lehettem több. Gyalogoltunk, tobozt gyűjtöttünk, , gondtalanul bogarásztunk. Egy idő után eltévedtünk és kétségbeesve kérdeztük egymást merre kell visszajutni, mert a nagy beszélgetésben, menetelésben nem kijelölt úton mentünk, csak úgy "szél iránynak".. nedves volt az erdő,csak falevelek mindenütt, utat nem láttunk sehol... erre Kriszti egyszer csak felkiáltott, hogy megvan az út, tudja hogyan jutunk vissza: „ezt az utat a Szűzanya tette oda nekünk”.

 És valóban visszataláltunkAkkor kissé furán néztem, mert ezt nem igazán tudtam elhinni és értelmezni, hogy hogyan tette volna oda a Szűzanya??? Tegnap a prédikációban ezt mondta az atya, hogy hitünk mélysége abban van, hogy nem tudunk emberi aggyal minden részletet megérteni, megmagyarázni.

 Szóval köszönöm Testvér, hogy te keresed és észre is veszed ezeket a  csodálatos jeleket és segítesz nekünk is belesni a Mennyország kapuján!

-----------------------------

          Dejtén voltunk Szlovákiában. mert olvastam,hogy itt is megjelenik a Szűzanya velünk korú "fiataloknak" a 90-es évektől kezdve napjainkig.  Nagyon kíváncsivá tett a hír és mikor mondtam férjemnek kitalálta, hogy jöjjünk el a szülinapomon. Nem is tudom leírni,hogy milyen szép hely ez... . Kár, hogy kevesen tudnak róla  Igazából szerettem volna nyitott szívvel kételkedés nélkül menni, de azért félve kértem a Szűzanyát, ha úgy gondolja, adjon valami jelet, hogy itt van talán egy kis rózsaillatta,vagy ilyesmivel...

 Végig nagyon erős virágillat volt, sok fa virágba van borulva, de kifejezetten rózsát nem éreztem. Mikor mentünk fel a jelenés helyére, egy erdőn keresztül, keresztutat is jártunk. Szép állomások vannak a fákra felhelyezve. Megbeszéltük, hogy mindegyik állomást más mond a családunkból. Én Cirenei Simont kezdtem mondani, mikor egy szép kék pillangó szállt körülöttem. Először el akartam hesegetni, mert majdnem az orromra szállt, aztán eszembe jutott, hogy a Mennyei csodák című filmben egy kék pillangó vezette a kislányt, mikor majdnem meghalt. Miközben mentünk tovább sok szép pillangó kísért minket, Szokatlan volt, hogy az erdőben csodaszép zöld fű nő és pillangók szállnak.A szomszédos faluban ahol szállást foglaltunk, kicsit jobban utána olvastam Dejtének, mert így már egész más, hogy láttuk is. A következőt találtam, ami nagyon megmelengette a szívemet: 

 „A gyermekeknek más élményeik is voltak a Szűzanyával. Egyszer, mikor a dombra akarta felvinni őket, a gyermekek féltek, és elmondták ezt a Szűzanyának. Bátorította őket, hogy míg felfelé mennek, nem fogják őt látni, de ott lesz velük. A jelenlétét a körülöttük repkedő pillangók fogják jelezni. A jelenés után a gyermekek hazaindultak, s eközben testük körül kb. nyolc pillangó repkedett. Egyik pillangó leszállt Marika kezére. Elkezdtek futni, s Marika le akarta rázni a kezéről a lepkét, de az nem moccant, mintha oda lett volna ragasztva. Mikor lementek a hegyről, és a faluban voltak, csak akkor szálltak fel a pillangók, és repültek vissza az erdőbe.”

Milyen szép csoda, meg se érdemlem, annyira örülök!