Autós koccanás barátsággal

Szombaton, amikor a Lidl parkolójában helyet kerestem, nekem tolatott egy kocsi. Úgy tűnt, észre se vette, mi történt, mert újra közelített. Kipattantam és rákiabáltam, hogy nem látja, hogy nekem jött? Fura volt a férfi, kiszállt és mondta, hogy az ő autójának kutya baja. Aztán félreálltunk és megadta az adatait és mindent elismert. Mivel nem volt nála betétlap, otthonról felhívtuk. Megállapodtunk, hogy másnap elvisszük hozzá a papírokat.

Mikor találkoztunk, nagyon előzékeny volt, bocsánatot kért, kicsit mesélt a családjáról. Elmondta, hogy hat gyereke van , a legkisebb 5 éves (volt egy hetedik is, aki balesetben meghalt). Azt mondta, szinte örül, hogy összeismerkedtünk, mert rögtön érezte, hogy hívő vagyok és ez jó tanulság volt neki, hogy normálisan is el lehet intézni ezeket az ügyeket. (A csoda nekem ebben az, hogy a koccanásnál még azon mérgelődtem, miért nem tudom jobban érvényesíteni az érdekeimet és ha valaki árt nekem, miért nem tudok a sarkamra állni...)

Aztán ma újra el kellett menni, mert még hiányzott valami a papírokról. Ezzel a gyönyörű szappannal vártak, amit a felesége készített. A kecskéiket is megmutatták a kislányomnak. További közös szálakra is fény derült, például, hogy két gyerekük ide járt az ÖKU-ba. :-)