Istenadta sógor

Kèpzeljétek vasárnap mikor jöttünk haza vidèkről kb 100km-re Pesttől, megállt az autó. Az első nagy csoda, hogy akkor történt, mikor megálltunk a Lidlnèl, mert nagy lányom vendègsègbe akart menni. Oda vettem kekszet ès innivalót. A parkolóból már nem tudtunk elindulni. Telefonáltunk apósoméknak kik utánunk indultak el, hogy tudnak e vontatni. Aztán azonnal hívtuk a sógort. Nekem az ő szava a megnyugtató ès férjem is az ő tanácsában bízik. Szegènyt felèbresztettük, de azonnal elmagyarázta mi a kocsi baja. Biztonsággal elindultunk, de kivillant egy újabb lámpa, így ismèt hívtuk sógort, aki azonnal szólt álljunk félre, vontatni kell minket. Hamarosan sikerült apósomat is telefonvégre kapni: megbeszèltük hozza a vontatókötelet ès jön.

Mi a semmi közepén álltunk és vártunk.A gyerekek megettek megittak mindent de bèkèssen eltelt a majd 2 óra...

A vontatás izgalmas volt...Egyszer elszakadt a kötèl, de csoda, hogy nem egy lejtőn vagy èppen egy emelkedőn. Aztán egy kanyarban nem vettèk èszre, hogy vontatunk ès majdnem belénk jöttek...Isteni csoda, hogy nem törtènt baj. A gondviselő Isten adta nekünk sógoromat is, aki így a távolból már nem először segít nekünk olyan pontos diagnózissal, és olyan szakértelemmel ami elkèpesztő. Úgy szeretem, hogy mindig megnyugtat minket ès a profizmusa miatt a szava nekünk a teljes nyugalom. Köszönjük!

Csoda az is, hogy a gyerekek egèszen jól megvoltak, pedig nagyon meleg volt az autópálya mellett ahol semmit nem lehetett csinálni.

Puszi. Most megyek, mert a kicsi felriadt.