Mult nyáron

 

Most, hogy melegon süt a tavaszi nap, s már a nyaralást tervezgetjük, eszembe jutott egy tavalyi történet.

 Utolsó nyaralós napunk lévén, gondoltuk, hogy valahol elköltünk egy finom ebédet. Nem akartunk sokat költeni, de hát ez a Balatonon elég nehézkes...Mindenütt tömeg és égbe szökő árak. Eszünkbe jutott, hogy tavaly keresztmamám meghívott minket egy étkezdébe Füreden és nagyon dicsérte, hogy milyen olcsó és jó. Gondoltuk elindulunk, megpróbáljuk megtalálni. Magamba imádkoztam ne az legyen, hogy csak keringünk ide-oda és a végén mégis valami méreg drága helyen veszünk valamit.
Elsőre megtaláltuk. A férjem vezette autó egyenesen oda vitt. Kértem három adagot az egyik fajta finom ebédből, gondoltam ennyi kell ötünknek. Mikor megláttam, hogy mekkora egy adag, gyorsan szóltam, inkább csak ekettőt kérünk. Képzeljétek, így  négy óriás rántott husit kaptunk körettel, ami bőven elég volt mindannyiunknak. Na, gondoltam, ha már ennyit segített nekünk a Gondviselő, akkor már azt is megkérem, hogy találjunk egy jó kis helyet, ahol elfogyaszthatjuk az ebédet. Mivel Füred strandja olyan, hogy 500Ft/óra a parkolás reggel 8-tól éjfélig, hát oda nem mentünk, hanem inkább felfelé. Nem telt el 5 perc sem, rögtön találtunk egy parkot, parkolóval. Volt ott pad asztallal, mellette kuka, hogy ne kelljen messzire vinni a szemetet és volt ott még egy hiper-szuper játszótér is a gyerekeknek. Az asztal épp árnyékban volt, de így is megittuk gyorsan az összes vizünket. Férjem felfedezte, hogy a parkon túl egy temető van. Na, gondoltam, ha temető van, akkor biztos víz is. Átslattyogtam oda és teletöltöttem jéghideg vízzel a flakonunkat, így mindent megkaptunk, ami egy csodás búcsúebédhez kellett nekünk. Nagyon éreztem a Gondviselést a nyaralásunk miden pillanatában!