Segítő kegyelem

Volt egy szép kis csodám a napokban. Felhívott a régi csoportomból egy anyuka szomorú hangon. Elmesélte, hogy a kislánya az utóbbi időben éjszakákon át csak sír és sehogy sem lehet megnyugtatni, állandóan zaklatott. (Ez az éjszakai "megébredés" persze sajnos ebben a korban gyakori, de az okokra nehéz rábukkanni.)
Több apróbb dolog mellett a fő tanácsom az volt, hogy rajzoltassa le a gyerekkel, hogy szerinte milyen az élete, amikor nem alszik es milyen, amikor alszik. Az anyuka elég szkeptikus volt, állította, hogy neki sose rajzol. Én azért reméltem, hogy a rajzok elkészülnek és tudat alatt kirajzolja a kislány az érzéseit. Meg is ígértem, hogy ha majd egyszer találkozunk, segítek neki kielemezni a műveket. (Hogy mikor es hogyan, arról gőzöm se volt.)
Erre mi történik? Másnap teljesen véletlenül a Széll Kálmán Téren összefutottam az Anyukával, aki félve kérdezte, ráérek-e egy percre. Pont nála volt az előző nap elkészített két rajz. Mosolyogva húzta elő, azzal, hogy a gyereket úgy bírta rajzolásra, hogy azt mondta, nekem készülnek a művek. Nagyon hálás volt, mert a tanácsom bejött. Nem is nagyon kellett segíteni az elemzésben, a kislány teljesen egyértelműen lerajzolta a félelmeit. Így az egész család és én is megkönnyebbültünk, hogy legalább megvan a probléma. Így már egyszerűbb lesz megoldani.

Szóval megint megadta nekem a Jó Isten a segítség kegyelmét! Hála érte!