Covid járvány idején

   Többen tudjátok, komoly lelkiismereti kérdés számomra, hogy mi lesz az embereimmel, ha én utcára teszem Őket. Ezért tavaly március óta nem küldtem el senkit. Azért dolgozom, hogy nekik fizetést tudjak adni, ami sajnos nagyon nem könnyű, és mostanra már abszolút a végét jártam az erőmnek, kedvemnek. Belesüllyedtem ebbe a hosszan tartó covidos kilátástalanságba.

   Különös dolog történt a napokban...a sok tragédia, ami mostanában mindennapos hírré vált, mind-mind nagyon megérintett . Ezek kapcsán az egyik jótékonysági utalás után (miközben beütöttem az összeget, kicsit vacilláltam belefér-e, hogy ennyit adjunk, de aztán megszállt a Szentlélek és azt gondoltam a pénz sokkal jobb helyen lesz ott, én meg majd a többit valahogy megoldom).

   Erre másnap reggel kaptam egy értesítőt a Kormányhivataltól, hogy elfogadták a bértámogatási kérelmünket novemberig visszamenőleg és már következő nap ki is utalták az összeget. (Eddig semmi hírünk nem volt, hogy kapunk-e? Mikor és mennyit???)

   2011 óta van a cég, rengeteg áfát fizettünk be az évek alatt, de a könyvelőink sokszor azt mondták, ne igényeljük vissza, mert sok a macera ezzel és kekeckednek a bürokraták. Aznap, miután a kormányhivatal infóját megkaptam, jött egy levél a könyvelőnktől, hogy visszaigényelt nekünk ÁFA-t, számítsunk a pénzre.

Mik ezek, ha nem égi jelek? Egyet utaltam és kettőt kaptam.

Persze azonnal el is szégyelltem magamat, hogy meginogtam az utalásnál...