Isten ajándéka a gyónás

 

Évek óta keresem azt a papot, akinél rendszeresen gyónhatnék (lelkivezetés szinten is) Az utóbbi években több paptól sok ötletet kaptam, hogy hova, kihez lenne "érdemes" menni (tudom, hogy nem a papnak, hanem Istennek gyónunk, és lehet, hogy "béna" vagyok, de nekem nagyon fontos a pap személye), de egyik messzebb volt, mint a másik.

A hétvégénk elég programdús volt, amit egy váratlan eperrendelési lehetőség még tetézett, így - bár soha nem szoktam - vas. reggel 7-re mentem misére, a szalézi rend plébániájára (reggel láttam a neten, hogy ott van korai mise). 

Ahogy jöttem ki a templomból, láttam, hogy minden mise alatt van gyóntatás.. Először át is szaladt az agyamon, hogy miért nem vettem ezt előbb észre, aztán úgy döntöttem, hogy este 6-ra visszajövök ide, hogy ne hétfőn délután kelljen – pici fiam cipelése mellett - megoldanom a már-már megszokott helyen a gyónást (mindenképp akartam gyónni közelgő műtétem előtt).

Férjem vállalta, hogy befejezi helyettem az eperlekvárt, így zöld utat kapott az esti gyónás, persze iszonyúan izgultam (mint mindig). 

És itt jött Isten hatalmas ajándéka. Egy fiatal (talán indiai), csupa mosoly szerzetest küldött nekem a Jóisten, akivel szemben ülve, minden izgulás, gyomorgörcs elmúlt, és azt éreztem, hogy jó lenne hozzá járni rendszeresen. A gyónás végén ezt el is mondtam neki, s ő kedvesen azt válaszolta hogy vár. :-)