Isten adta fogára való

Keresztmamámmal elég ritkán találkozunk az utóbbi években. Kimaradt egy karácsony, meg a szülinapok is, csak telefonon köszöntöttük egymást. Régen mondogatta, hogy valami nagyon jó kis dolgot talált nekem, és nem akarja nagyon halogatni az odaadását, mert olyan praktikus...

A múlt héten sikerült olyan időpontot találni, amikor ráért és el tudott jönni. Olyan kedves volt, hogy hozott egy tortát is, mi is odaadtuk a kis csomagunkat, erre Ő egy pici dobozt húzott elő, azzal hogy nem volt ideje vásárolni, de szeretné, ha ezt magamra költeném...Képzeljétek (még bevallani is szégyellem...) 40e. Ft volt a dobozban. Csak kapkodtuk a levegőt a Férjemmel, hogy "Hűha! Te jó ég", meg "hát ezt nem szabadott volna". Az Uram még aznap vállalta, hogy vigyáz a Fiúkra, nyugodtan menjek el venni magamnak valamit. Találtam is egy nagyon szép alkalmi felsőt és este már azzal hívtam fel a keresztmamámat, hogy ezt is megköszönjem. Arra gondoltam, hogy a többi pénzt (mert ugye a nagy része megmaradt) félreteszem és majd egyszer veszünk belőle a kanapénkra egy új huzatot. Ez elég luxus, ezért amúgy nem spóroltunk volna rá, de így a potyapénzből nagyon jó ötletnek tűnt...

Aztán a héten fogorvoshoz mentem egy kis problémával, amiről kiderült, hogy nem is kicsi, meg kell koronázni a fogamat és ez ugye nem olyan dicsőséges dolog, na meg pénzbe is kerül. Mit gondoltok mennyibe? Hát 40e.Ft.-ba...Eddig szívtam a fogamat (a szó szoros, meg tágabb értelmében is), hogy oda a kanapépénz, de mára beláttam, hogy nem titkolhatom el azt, hogy a jó Isten  Keresztmamámon keresztül már előre gondoskodott a fogamról. (Még szerencse, hogy az alkalmi felsőt már megvettem.)