Szivárvány a Szűzanya előképe

Mi is eljutottunk Szlovákiában Dejtére, a Szent Szűz megjelenésének hegyoldalába. A csoda első része ez, hogy elmentünk. Hirtelen ötlet volt. Testvérem annyit mesélt róla. A  segítségével hamar rátaláltunk az erdőre, keresztútra. Mondhatni semmi különös nem történt, de ez az erdő egyáltalán nem olyan, mint egy akármilyen erdő. Olyan béke, szépség járja át. Be kell vallanom, hogy az úton a gyerekek olyan rosszul viselkedtek, hogy már az is megfordult a fejemben, hogy visszafordulunk, mert ilyen hangulatban mégse mehetünk a Szűzanyához. Húgom utána azt mondta, ez is a Sátán cselvetése és biztos így is volt. 

 Amikor a jelenés helyére értünk és mondtam a Miatyánkot, a "Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek..." részhez értem, a nap fénysugara pont rám ragyogott. Ezt egy kisebb jelnek vettem, hiszen oda úton sokat veszekedtem a gyerekekkel.

Kissé csalódottak voltunk, mert kék pillangót, vagy más különöset nem láttunk. Férjem ki is mondta, hogy mást várt. Erre hazafelé pont ő vette észre a hatalmas szivárványt, ami alatt át is mentünk. Ezt elmondtam húgomnak, aki biztatott, hogy milyen klassz. Másnap reggel már jött is a levél, hogy a szivárvány a Szűzanya előképe!!

 Másik húgom: „De szép csoda! Milyen jó, hogy kinek-kinek másképp üzen a Mennyei Atya!