Mosolyfakasztás

Ma váratlanul felhívott nagynéném és meghatódva köszönte meg újra a tegnapi beszélgetést.
Én igen zavarban voltam, hiszen nem gondoltam, hogy a szavaimmal ennyire nagy hatást gyakorolok rá. Erre ő elmondta, hogy különösen szereti a mi családunkban, hogy mindig tudunk valami kedveset mondani és ha úgy érezzük, hogy valakinek örömöt szerezhetünk, nem megyünk el mellette.

Micsoda nagy csoda, hogy valakinek ez jut eszébe először a családunkról! Hiszen szomorú látni, hogy sajnos nem minden családban természetes a "jó szavak" adománya.
Nagyon meghatott es elgondolkodtatott ez az észrevétele...
Ezentúl igyekszem még tudatosabban vigasztalni a szomorkodókat! Ha már mások szerint ez a családi profilunk :)

És még egy dolog... Többen sokszor használjuk magunkra a "lelki szemetesláda" fogalmat, de inkább legyünk "mosolyfakasztók"! Hiszen sokszor megterhelő ez a feladat, de mégis micsoda gyönyörű küldetés, hogy Isten mosolyát közvetítjük, sokszor anélkül, hogy ezt észrevennénk. A sok panaszkodó ember körülöttünk talán csak ezt a szándékot keresi újra és újra bennünk.

Szóval ez volt a mai csodám: a Mennyei Atya felhívta a figyelmemet arra, hogy milyen fontos talentumot adott a kezünkbe.