Isten ura az időnek is

A napokban azon gondolkodtam, hogy mostanában nem írtam, pedig biztos történnek ugyanúgy kis csodák. Aznap sütöttem és mit gondoltok mit találtam? Hát egy 2 sárgájú tojást...Emlékeztek? Így kezdődött a napi csodák elmesélése: megtapasztaltam Isten gondoskodását az ikertojásban. Azóta nem láttam ilyet. Most megint... Ez egy finom figyelmeztetés volt, hogy Isten nem változik, szeret és gondoskodik!

Ma reggel történt, hogy szép ráérősen készülődtünk a gyerekekkel Iskolás fiunknak 1/2 8 és 3/4 8 között kell beérnie a suliba. Ma kicsit később indultunk, mint szoktunk, mert nincs se néptánc, se úszás, se kosár, gondoltam nem kell rohanni. Mikor már majdnem ott voltunk az iskolában, már láttuk az ajtót, akkor vettem észre, hogy nincs iskolatáska.
Hű, akkor rohanás haza a 4 gyerekkel, hogy még visszaérjünk. Ránéztem az órára, 7:36. Ez elég necces, de nem lehetetlen. Lakásunk az iskolától majdnem 2 km, kb.15 perc alatt lehet beérni, de ha rohanunk, akkor nyilván kevesebb. Ahogy elindultunk vissza, épp akkor parkolt le egy anyuka, aki felajánlotta, hogy a két kisebb fiút elviszi az oviba, én csak siessek az iskolással és a picivel. Na akkor száguldottunk haza. A két gyerek megvárt lent a ház aulájában, amíg én felrohantam a harmadikra a táskáért.
Közben előhalásztam a telefonomat, gondoltam, ha még nincs 3/4 8, akkor ügyesek vagyunk. 7:33! Kikapcsoltam, bekapcsoltam, tényleg 7:33-at mutatott. Gondolkodtam, hogy az előbb talán elnéztem, de a reális az a korábbi idő volt, mert eleve későn indultunk...

Mi a valószínűbb, hogy én néztem el, vagy hogy Isten csodát tett? Ez biztosan nehezen hihető, de én repestem az örömtől, hogy így beértünk 7:48-ra.

Ezután átmentem rendesen elbúcsúzni a kisebbektől és úgy jöttem ki az oviból, mint máskor, semmivel se később.. Akárhogy is vesszük, ez csoda!

Igazából minden napra jut valami szép...