Büszkeségeink a gyermekeink

A múlt héten többen is beszóltak nekünk a gyerekek miatt.Először mikor felszálltunk a villamosra, egy idős házaspár hölgy tagja jól halhatóan mondta a férjének: „na,menjünk innen…”.Pedig akkor még csak nem is hangoskodtak a fiúk, nem ugrabugráltak, mégis a házaspár átszállt az első kocsiba. Még aznap férjemmel, gyerekekkel jöttünk haza a játszótérről, mikor egy bácsika már messziről fintorgott. Mikor oda értünk, kérdezte: "ez mind?" Férjem válasza:"Ez mind." Erre ő:"Részvétem". Másnap még egy beszólás a hentesnél...

Tudom,hogy a gyerekeink nem angyalok, de tényleg semmi rosszat nem tettek amivel ezt érdemelték volna. Kicsit kiakadtam, hogy ez a világ véleménye rólunk. Következő nap már előre féltem a bevásárlástól és kértem a jó Istent,hogy ne találkozzak ilyen negatív emberekkel. Legalább én mindig büszke lehessek rájuk. Így is lett. Amíg elmentünk a Sparba 4 olyan négy gyerekes családot láttunk, ahol hasonló korú gyerekek voltak. Az üzletben a mellettünk lévő pénztárnál (pont mint a mieink) egy 3 fiús anyuka, de a gyerekek sokkal elevenebbek voltak, mint nálunk. .Ma a játszótérről hazafelé; egy férfi, aki nagy dobozt cipelt, csak azért megállt,hogy megkérdezze, mind az enyémek-e a gyerekek. „De jó, de szép, gratulàlok” mondta! Ahogy tovább jöttünk, egy idős házaspár hasonlóan kedvesen gratulált.:-)
A jó Isten gondoskodott pozitív visszajelzésekről!

De jó! Igen, tudom miről beszélsz...Mi az Auchanba vàsàroltuk, az iskolai dolgokat hàrom gyereknek. Mikor a pénztáros mondta az összeget, a mögöttünk lévő pasas odaszólt a feleségének: "Na... ezért nem lesz gyerekünk!", Mikor fizettünk úgy mért végig minket mintha ufók lennénk...Az is igaz, hogy mi is sok dicséretet is kapunk.