Programdús hétvége

Sógornőm szólt az uramnak, úgy tudja hogy bátyjuk a múltkorra ígért látogatásukat (amikor nem szóltak, hogy mégsem jönnek) most szombatra tervezik. Férjem üzent, hogy jobb lenne, ha egyeztetnének, mert én főiskolán vagyok, nagylányunk zene próbára megy, egyik fiunknak meccse van, a többiekkel - ha hazaértem - nekem misére kell menni, mert csak igy tudtuk megoldani. Mivel nem jött újabb üzenet, mi rendeztük a napjainkat.
Nagyon nagy csoda, hogy mikor mégis megérkeztek a sógorék, férjem és a gyerekek feltalálták magukat. Nagylányunk főzött, az uram meg beosztotta, hogy akkor most ki hogy mit csináljon.
Nekem pedig olyan korán lett vége a napomnak (ilyen még nem volt), hogy hazaértem misére a fiúkkal, és még nagylányunkat is el tudtam vinni zenepróbára.
Mikor hazaértünk, már csak sógornőm volt itt, ő viszont éjfél utánig. Kicsit fáradtan indultam ismét másnap reggel, de legkisebb fiunk éjjel csak  egyszer  jött az ágyunkba és a többi gyerek se ébresztett (ez is csoda), így minden gond nélkül megjártam az utat a főiskolára és vissza, míg az uram helyt állt a gyerekekkel.
Azt is meg kell írnom, hogy míg a buszpályaudvarra mentem bőrig, de tényleg bőrig áztam, még sem lett egy kis megfázáson kívül semmi bajom, hála Istennek.