Tanév végi meglepetés

Ma elég zabolátlanok voltak a tanítványaim az iskolában  olyannyira, hogy már azon tanakodtam magamban, hogy biztos itt-e a helyem.

 Testvérem sürgetésére, de saját elhatározásomból végre nekifogtam a Szeretetlángos füzetkének, de Csaba testvér egyik könyvét is forgattam mostanában. Talán e könyvek is hozták a gondolatot, milyen jó lenne, ha kapnék egy jelet.

Bár ez egy állami iskola (katolikus család kevés.), mintegy 2 órával később megjött a válasz. Hihetetlen Isten időzítése és finomsága!

Az egyik harmadikos fiúcska (akit most nem is tanítok), a kezembe nyomott egy borítékot. Ráirta, hogy „Neked” és rajzolt rá egy szivecskét.

Csiksomlyóról hozott egy karkötőt ( vagy speciális rózsafüzért, mert 10x3 gyöngy) és egy szentképet a csíksomlyói Szűz Máriáról.

Szóval égi Édesanyánk tényleg velünk van, gondot visel ránk.

Bevallom, nem bírtam türtőztetni a könnyeimet, úgy meghatódtam.