Focis csoda

Fiam a foci edzésen szerencsétlenül ütközött egy nála majd két fejjel magasabb gyerekkel. Ahogy ugrott, valahogyan belekönyökölt a gyerek nyakába.A szülők megijedtek s kórházba vitték ahonnan hazaküldtek a gyereket, de megfigyelést javasoltak. Jó nagy botrány lett belőle. A gyerekek s több tanár is nekiesett fiamnak teljesen jogtalanul,  mert - mint a edző is elmondta - véletlen baleset volt. No a lényeg csak annyi, hogy fiunk magába zuhant s azt mondta többet labdába sem rúg. Kimaradt az edzésekről s sokat sírt álmában. Állandóan a kisfiúért imádkozott /akiről utóbb kiderült, kutya baja nem volt, már másnap versenyre vitték/.

Rossz volt ezt látni, hogy tehetetlenek vagyunk. Az első csoda, hogy miután a gyerek szüleivel beszélgettem, az anyuka felkereste fiunkat s elmondta neki tudja, hogy nem  hibás, szeretné ha focizna. Könnyekig meghatódtam ezen....Aztán az edző keresett fel minket, szeretné ha elengedném fiunkat egy focibajnokságra, mert el akarja érni hogy a csapat felejtse el ezt a butaságot. Győzködött, hogy a fiú az egyik legnagyobb tehetség s nem szabad elásni ezt a talentumot.

Hétfőre fiunk borzalmas fülfájásra ébredt,  kiderült középfülgyulladása van. A meccsnek lőttek...Igen ám, itt jön a  csoda. A fiút egész hétre kiírta az orvos. Potyogtak a könnyei, mire a doki azt mondta, ha felügyelet alatt lesz, mehet. Így is történt s csuda jól játszottak. Igaz nem lettek dobogósak, de a kicsi fiam lelke megnyugodott, mert visszavették a csapatba. Igazi csodaként éltük meg.