A Gondviselő figyelmessége

Többeteknek meséltem, hogy mostam, vasaltam egy bácsira sok évig. Plébánosunk ajánlotta nekem, mikor segítséget keresett. Péter bácsi a Műszaki Egyetemen tanított régen, nagyjából senkije sem volt, sosem nősült meg, idős korára viszont nem boldogult egyedül. Összebarátkoztunk, különösen kislányom nőtt a szívéhez, még névnapján is mindig felköszöntötte egy szál virággal.

Eleinte sűrűbben járt hozzánk, amikor aztán kezdett kicsit zavarosan viselkedni, kapott szociális gondozót, aki segített neki, így megritkultak a látogatásai is. Pár év után már nem tudtam vállalni a mosást, vasalást, de beszerveztem magam helyett barátnőmet, aki folytatta helyettem.

Hónapok óta nem találkoztunk, nem beszéltünk, de most vasárnap, ahogy hazafelé sétáltunk a 9-es miséről,  szembejött...Kérdeztem, hogy érzi magát, azt mondta jól. Valóban egészen jól is nézett ki. Mielőtt elköszöntünk, még beszéltünk pár szót.

 

Másnap hívott a barátnőm, hogy Péter bácsi meghalt....

A gondozója azt mesélte, hogy felhívta őt Péter bácsi vasárnap, hogy nincs jól, kihívták a mentőket, de már nem tudtak segíteni rajta 11-kor meghalt. Mi kb.1/4 11-kor beszélgettünk Vele,  így valószínűleg mi találkoztunk vele utoljára. Milyen jó a Gondviselő, aki biztosította, hogy még tudjunk találkozni vele, különben nagyon bántam volna, hogy nem hívtam fel előbb.