Darázscsípés

Minap, mikor a nővéremék is lent voltak velünk a telken, megcsípett egy darázs. Ott ültek körülöttünk a kicsik, így nem mertem nagyon nyafogni, de éreztem pokolian fáj. Itthon kentem, hűtöttem, paradicsomot tettünk rá, almaecetbe áztattam, de semmi. A kisujjam csak dagadt és dagadt és dagadt és már azt hittem kipukkad. No, de csak vasárnap reggel éreztem igazán mi az a fájdalom. Mozdítani se tudtam az ujjam.

Nem volt más hátra, beadtuk a gyerekeket anyósomhoz és mentünk az ügyeletre. Ott elég érdekes kezelésben volt részem, de megnyugtattak 2 hét és elmúlik Írtak fel kenőcsöt meg borogató folyadékot...Mire hazaértünk konstatáltuk, hogy a gyerekmiséről lemaradtunk s csak esti mise lenne, de azt azért nem igazán szeretjük, mert a pici lányom többnyire elalszik rajta...Így keresgéltünk és egy nem túl távoli templomba pont volt 11-es mise. Mi ez ha nem csoda. Ráadásul férjem gyerekkori barátja, akit most szenteltek pappá, éppen ott káplán. Igaz... nem ő tartotta a misét, de láttuk gyóntatni.

A következő napok borogatása, hugom jó tanácsa (igyak kálciumot), valamint férjem operációja (melynek keretében kifejtette ujjamból egy kis fekete fullánkot) meghozta gyümölcsét. Az ujjam fájdalma pikk-pakk elmúlt. Hála Istennek!