Azt a feladatot kaptam az Istentől

Ma elég rosszul indult a nap. A feketerigók eszik az epret, a meztelen csigák a salátát, a nyuszik a brokkolit. Az Uramat bántja, hogy nem tudott többet kihozni a veteményesből, pedig még sörrel is itattuk a csigákat, de annyi van, hogy szinte belepnek minket, mert sokat esik, ők meg azt szeretik. 

Itt szomorkodtam és gondoltam, hogy most aztán jól fogok kinézni, mikor a Fiam osztálytársának a mamája haza hozza a fiúkat es beugrik egy teára. Ma reggel valamiért úgy éreztem, meg kellene kérdeznem, hogy be akar -e ugrani egy teára. Nem szokott ilyen váratlan helyzetekbe belemenni, de most smst küldött, hogy jön. Próbáltam jó képet vágni, mikor megérkezett, de rögtön láttam, hogy eléggé el van keseredve.

Kiderült, hogy a húga holnap kiköltözik Kanadába. Ez a negyedik testvére, aki munka miatt emigrál, és már csak egy öccse van itthon. A papája rákos, szegény nagyon el van kenődve. Mondta, tudja, hogy én megértem, hogy mit érez, hisz én is ilyet érezhettem. Én meg rádöbbentem, hogy ma azt a feladatot kaptam az Istentől, hogy meghallgassam ezt a nőt, és beszélgessek vele. Mire elment, már tudtam annak örülni, hogy szépen süt a nap es hogy  mehetek füvet nyírni.