Megélt evangélium

Ma meglepő dolog történt velünk.  Mélyen hívő, kedves papunk van, aki azonban nem tud az emberekkel kapcsolatot teremteni. Olyan zavarba jön, hogy szinte megnémul, ha egy-egy emberrel kell beszélnie. 

Itt minden évben van egy temető nap, amikor misét mond a pap a helyi hallottakért, mindenki rendbe szedi a családi sírt es mond ott egy imát.  Reggel mi már voltunk misén, ahol a gyerekek ministráltak, de délután is levittem őket ministrálni, mert erre a hétre ők vannak beosztva....

Hazajöttem és férjemhez csatlakoztam, a kertben dolgoztunk. Az idő repült  egyszer csak arra 'ébredtem', hogy már menni kell a gyerekekért.

Fogtam a kicsit, betettem a kocsiba, én meg úgy, ahogy voltam, melegítőben és bakancsban nekiindultam.

A templom előtt a kocsiban ülve találkoztam egy régi ismerőssel, akivel hosszan elbeszélgettünk. Ám a gyerekek csak nem akartak kijönni, pedig már mindenki elment.

Fogtam magam, megragadtam a kicsit és elindultunk gyerekkeresőbe. Találkoztam a sekrestyéssel, aki a papunk házvezetőnője is. Töle megtudtam, hogy a gyerekeim és a másik két ministráns a papnál teáznak. Engem is invitált. Ilyet még a mesében sem hallottunk....

Néztem a kicsire meg magamra, és elszégyelltem magam. De olyan kedvesen hívott a sekrestyés... Azt mondta, menjek csak, a konyhában vannak. Persze én a 14 év alatt (mióta itt lakunk) egyszer nem jártam a papunk házában, így sajnos nem tudtam, hol van a konyha.

De a nénivel együtt megtaláltuk a gyerekeket is. Totál csendben ültek. Köszönés után a papunk azt mondta, "több pap is szokott jönni erre a temető áldásra, de most nem jött senki. Gondoltam akkor meghívom a gyerekeket. Láttam, hogy a gyerekek majd szétdurrannak a nevetéstől, de csöndben maradtak. Beszélgettünk még pár percig, majd búcsút intettünk.  Alig léptünk ki az ajtón, a gyerekeket (másik két gyerek is eljött, mondván, hogy ugye hazaviszem őket), elfogta a nevetőgörcs. Állítólag már benn is kuncogtak, mert olyan komikus volt a helyzet. Igazi filmbeli terítés, porcelán csészékkel es mini szendvicsekkel, habos tortával, stb. A pap meg bármit kérdeztek, vagy meséltek a gyerekek, egy-egy szóval válaszolt, de ragaszkodott hozza, hogy maradjanak, mert hiszen ő vendégségre számított.  Tényleg olyan érzésem volt, mint a bibliai történetben, ahol a meghívottak nem jelentek meg, és akkor az utcáról hívtak be jöttment embereket. A kicsi elvesztette a zokniját a kocsiban (fél párral mentünk be, de nekem csak akkor tűnt fel, mikor leültünk), én meg a kertészkedős ruhámban... Körben a nevetős tinédzserek... Így válik a Biblia élővé... nekünk ma ez volt a napi csodánk... és reménykedem benne, hogy ez valahogy majd megtöri a papunk zárkózottságát.