Isten kétszer ad és gyorsan ad.

Még adventben történt, hogy a karácsonyi vásárunkra jelentkeztek nénik, akik a Barabás Villában horgolnak, hogy ők is szívesen árusítanák a dolgaikat és a bevételt felajánlanák valamelyik nagy családnak, vagy osszam szét, ahogy én gondolom.
Több ötletem is volt, hogy kiknek adjam (10.000 Ft-ról volt szó), végül 3 család nevét összeráztam és gondoltam, hogy amelyik név legközelebb esik hozzám, annak adom a pénzt. Előtte mondtam egy fohászt, hogy tényleg az kaphassa, akinek legjobban jön a pénzike. Igen ám, de kettő ugyanoda esett, így úgy döntöttem, hogy 5-5 ezret kapnak. Teltek a napok, az egyik családot sikerült utolérnem, a másikat nem, még a számukat se találtam, ezért mégis odaadtam annak az egy családnak.
Nagyon hálásak voltak, írtak is egy szép köszönő levelet a néniknek.
Most jön a csattanó. Karitászos barátnőm hívott, hogy megmaradt pár darab iskolakezdési támogatás, amiket még év elején osztottak. Rászoruló családot keresnek, a Decathlonba is (pl. cipőre) felhasználható, gyerekenként 5000 Ft támogatáshoz. Rögtön az „elveszett” családra gondoltam, kiket nem tudtam elérni, megpróbálom megint, hátha... Lássatok csodát, most valahogy a leveleim között mégis megtaláltam a telefonszámukat, kiderült, hogy pont cipő kellene az egyik lánynak, de elég szűkösen vannak, ráadásul ott is (ahogy a másik családnál is) heteken belül születik a negyedik baba. Nagyon örültek a jó hírnek, meg is kapták a két iskolás lányuknak az 5-5 ezer Ft-ot, azaz összesen 10-et, így történt meg, hogy Isten megduplázta a vásárbevételt és mindkét család megkaphatta a 10ezer Ft-ot.

Amikor a nénik odaadták a pénzt, először persze magamban bosszankodtam, hogy a sok feladat mellé még ezzel is nekem kell foglalkozni, de végül nekem is ajándék lett az, hogy általam ajándékozhatott Isten...