Házszentelés

Sok nehézség előzte meg. Kezdve attól, hogy a várandósság miatt amúgy is küzdök néhány fizikai nehézséggel,  pénteken már alig vonszoltam magam.
Aztán jöttek az esőről szóló előrejelzések, amiket eleinte nem annyira vettem komolyan, hiszen "ezer éve" nem volt igazi eső errefelé.
Férjem-uram is nagyon izgult, hogy eső esetén hogy fogunk elférni bent. Amíg engem meg nem ismert, nem volt szokva az ilyen nagy összejövetelekhez.
A gyerekek is nagyon édesen és lelkesen segítettek az előkészületekben, takarítottak, pakoltak, suvickoltak, szendvicset gyártottak, imádkoztak a jó időért, számháborút készítettek elő...stb.
Azért imádkoztunk, hogy legalább 4h-től 8h-ig ne legyen eső.
Aztán vasárnap hajnalban már keveset aludtam, 3h-kor is és főleg 6h-kor óriási vihar volt errefelé. És akkor rájöttem, hogy nem csak az a fontos, hogy 4h-től 8h-ig ne essen, hanem hogy mire a Nagy csapat megérkezik, minden megszáradjon annyira, hogy ne nyakig sárban dagonyázzunk.
Próbáltam odabízni az egészet az Úrra, hiszen gondoltam, hogy ahol ketten vagy hárman összejövünk, ott Ő is ott lesz és majd csak megoldja valahogy. Eszembe jutott a bibliai részlet, amikor a hajóban alvó Krisztus mellett a viharban félnek az apostolok és mikor felébresztik őt, megnyugtatja őket, hogy ne aggodalmaskodjanak.
Bár még vasárnap reggel is azt jelezték előre, hogy délben és 6h-kor is várható eső, az előkészületek szépen zajlottak, mindenki tette a dolgát és aztán már csak Csoda volt minden.:)
    Nagy CSODA, hogy végül szépen minden megszáradt, éppen kellemes idő volt és egy csepp sem esett, csak este 11h-kor, amikorra már mindent el is pakoltunk (akkor viszont megint óriási zuhé volt, sőt ma szinte egész nap zuhog).
    Csodák voltatok TI Mindannyian a sok-sok segítséggel, sok finomsággal, amit hoztatok, a sok jókedvvel, a fotósszolgálattal, mosogatással, sok-sok segítőkészséggel, pakolással-tálalással, és a sok, nagyon találó, kedves és meg nem érdemelt ajándékkal, lelkes dicséretekkel.:)
    Csoda volt Feri atya a felemelő gondolataival, derűs mosolyával,s a szép családi mise.
    Csoda volt a sok szép házszentelős ima.
    Nagy öröm volt számomra látni, hogy a sok kisgyerek milyen hamar megtalálta a "helyét", játékát, játszótársát. Most már mindenki "megtalálta" a saját korosztályát családon belül.
    Csoda az én drága férjem is, aki készségesen sürgött-forgott egész délután, egy falatot sem evett, s inni is alig, csak azt leste, hol tud segíteni.
Köszönjük, szép volt!:)