A szeretet repít

A felnőtt ovis karácsonyra mentem, de sütni már nem volt időm. Nagyon bántott a dolog, mert nem szeretek bolti süteményt vinni. Férjem későn ért haza, féltem 15 perc alatt nem járom meg vásárlással...de mivel nem akartam üres kézzel érkezni, muszáj volt bevállalnom az esetleges késést. Gyorsan bepattantam a kocsiba s irány az Aldi /ott mindig kevesen vannak gyorsan megjárom/. Szállnék ki a kocsiból... de nem találtam a táskám. Persze otthon maradt. Nézem az órát: 8 perc és kezdődik a műsor melyen én vagyok az egyik meglepetés... Irány haza, közben drága férjem lehozta a kapuhoz a táskám. Vissza a boltba s gyors vásárlás. Nézem a pénztárat... tele...nézem a másikat... egy ember àll. Na... szaladok oda, mire kiderült azt éppen bezárni készült a biztonsàgiőr, de mivel ismert és látta nagyon sietek,  beengedett. Bepattantam a kocsiba, irány az óvoda. Pontosan 1 perccel 17:00 előtt érkeztem meg. Hogy hogyan? Csakis csodával. A sajtos ropogtatómat meg mindenki dicsérte egész este.