Őrangyalaim

Pénteken - mivelhogy most kis szünetet beszéltünk meg a Fiamékkal házának villanyszerelésében - nekiálltam a rég óta dögledező kerti lámpa reparálásának. Előbb azon morogtam, hogy sehogy se találtam a hibát, majd az vette kedvemet, hogy az öreg kábel ment tönkre és emiatt szinte mindent szét kellett szedni, persze térden csúszva. Tekintve, hogy ezt a napot amolyan pihenőnapnak terveztem (a sok falvésés, létramászás után) boldog voltam, mikor a Feleségem segítségemre sietett és ketten hamar kijavíthattuk a hibát.

Szombaton - miután a Feleségem megint kitakarított helyettem még pénteken - rászántam magam, hogy előbb lenyírom a füvet, majd elkezdem felvágni a téli tűzifát. A templomból hazaérve kezdődött a napi csodám: Vejem és Unokám nyírták a füvet. No akkor több fát vágok - gondoltam. Alig kezdtem hozzá, jött a Vejem, hogy segítene. Hiába mondtam, hogy csinálom én...meg veszélyes... nem tágított. Ő fűrészelt a géppel, én meg hordtam a vágandó és a felvágott fát. Így aztán kétszer annyi tüzelő készült el, mint gondoltam.