Segíteni jó!

 Ma is jó kis kalandos csoda történt velünk. A csillebérci erdőben sétáltunk, mikor jött egy biciklista hölgy, aki kétségbeesetten kereste a mobilját, amit valahol útközben elejtett (jóval korábban, mert a Jánoshegyi kilátótól fordult vissza, azóta már mindenhol átnézte az utat).

Felajánlottam neki, hogy az én mobilomról csörgessünk rá és hátha felveszi valaki. Nagyon örült is, de sajnos miközben kicsöngött, az én mobilom is lemerült, így lógó orral elment szegény és minket is bántott, hogy nem tudtunk neki segíteni.  Ezek után este jött egy üzenet valakitől, hogy megtalálta az “ismerősöm” telefonját, őt keressük. Visszaírtam, hogy sajnos én nem ismerem, csak segítettem neki, de érdemes lenne a kontaktjai közül mást értesíteni. Erre képzeljétek visszaírt, hogy közben fel tudták venni a kapcsolatot a tulajjal. Jaj nagyon örültem. Megint egy jóságos lélek megcsillanása!

Az meg külön öröm volt, hogy az egész örömteli végkifejlettről igy mi is értesülhettünk.