Nagy vakmerőséggel vettünk egy gazzal benött telket félig kész vályog házzal.
Az elhanyagolt vályogfalakat rendbe kellett hozni. Igen ám, de a vályognak az a különleges tulajdonsága, hogy nem tűr meg magán akármit. Nos... nem volt más lehetőség, agyaggal kellett „vakolni” a falat...Sajnos a fal teli volt mélyedésekkel, amelyeket ki kellett egyenlíteni. Mondtam a férjemnek (én mint egy agyag-kerámia figurákat készítő profi anyuka gyermeke), láttam már mit művel az agyag ha nincs összedolgozva és vastagon van felvíve. Nem hitt nekem. Én csináltam szép komótosan úgy ahogyan… Ő is felkente serényen…Nos az övé berepedezett.                   

Valahol olvastam, hogy ezt régen is az asszonyok csinálták Na... gondoltam akkor jobb ha kezembe veszem az ügyet és úgy ahogyan olvastam úgy simítom be a falunkat. Fogtam magam és a lenyeset faltörmeléket, vagyis  a szalmával kevert agyagot, szétmorzsoltam egy dézsában majd a gyerekek által megrostált újonnan hozott agyagot hozzátettem és jól elkevertem egy kis vízzel. Képzeljétek... mint a mese, olyan tapasztó anyagom lett. Férjem is belelkesedett és bevontuk vele az egész falat. Megszáradt és nem repedt meg.

Óriási siker és boldogság! Istennek legyen hála! Mi ez ha nem csoda!

Kedveseim! Lassan két hónapja egyre több áldozatot szed a korona vírus járvány. Mégsem kell félnünk, hisz – a szent Istvánnak tulajdonított mondás szerint – „Ha Isten velünk, ki ellenünk?”

Március idusán, (mikor még talán fel sem fogtuk mi következik) szokásom szerint zsoltárt olvastam. Aznap a 91. zsoltár került sorra. Lássátok ti is, mily csodálatos az Úr szeretete, ahogy megnyugtató üzeneteket küld:

91.

1Aki a Fölséges védelmében lakik, aki a Mindenható árnyékában él, 2az így beszél az Úrhoz: Te vagy a váram és a menedékem, Istenem, benned bízom! 3Ő szabadít ki az életedre törő vadász csapdájából. 4Szárnyaival oltalmaz, tollai alatt menedékre lelsz, hűsége a védőpajzsod. 5Nem kell félned az éji kísértettől, sem a nappal repülő nyilaktól;6sem a sötétben terjedő ragálytól, sem a fényes nappal kitörő dögvésztől. 7S ha ezren esnek is el oldaladon, a jobbod felől tízezren, téged nem találnak el. 8Saját szemeddel láthatod majd, látni fogod a bosszút a bűnösökön. 9Te, aki így beszélsz: az Úr a menedékem, te, aki a Fölségest hívtad oltalmadra. 10Így nem ér semmi baj, csapás nem közelít sátradhoz. 11Mert elküldi angyalait hozzád, hogy védelmezzenek minden utadon. 12A kezükön hordoznak majd téged, nehogy kőbe botoljék a lábad. 13Oroszlánok és kígyók között lépdelsz, oroszlánkölyköt és sárkányt tiporsz el. 14„Hű volt hozzám, azért megmentem, védelmezem, mert ismeri nevemet. 15Ha hozzám fordul, meghallgatom, minden szükségben közel vagyok hozzá, megszabadítom és dicsőséget szerzek neki. 16Napok teljességével áldom meg és megmutatom neki üdvösségemet.”

Megjegyzem: az én (Szent Jeromos Bibliatársulat) Bibliámban a 6. vers még inkább aktuális szövegezésű: "a sötétben látogató járványtól, a délben pusztító ragálytól."

Sajnos a dadus nénimet megműtötték, így már egy hete egyedül vagyok. Múlt héten kiesett a konyhás néni is. Erre ma reggel arra mentem be, hogy a maradék 1 dadus néni (most kiscsoportos a lánya) éppen a kolleganőmet hívja telefonon, mert a kislánya rosszul lett. Hajnalban ott álltam egyedül az oviban, reggeli és minden nélkül úgy, hogy mára sütést terveztem a gyerekekkel a szülőknek ajándékba. Nem volt mit tenni beálltam a konyhába és átvettem a dajka szerepet is. Reggelit készítettem.

Majd következett az újabb fordulat, a kolleganőm a másik csoportból kiszaladt, hogy a szállítóktól átvegye az ebédet. Mit tehettem? Kint álltam a folyóson előttem a két csoport nyitott ajtaja. A gyerekeket mind a két csoportban asztalhoz ültettem ugyanakkor néztem a mosdóban tartózkodó gyerekeket is, hiszen nekem kellett felügyelnem egyedül az egész óvodára. Így voltam egyszerre 3 helyen egy időben.

Mit mondjak... Nem egyszerű egy óvónő élete.

Urunk, Jézus Krisztus!

Te arra bátorítottad tanítványaidat és buzdítasz minket is, hogy szüntelenül imádkozzunk.

Szükségünk van bátorításodra, hiszen sokszor kételkedünk az ima erejében.

Ha Isten nem azonnal teljesíti kéréseinket, vagy nem egészen úgy, ahogyan mi szerettük volna, könnyen elbizonytalanodunk.

Pedig kitartóan kell imádkoznunk, mindig azzal a bizalommal, hogy Isten mindent megad nekünk, ami a lelkünk üdvösségét szolgálja.

Segíts minket a hit próbatételei idején, hogy szívünkben megőrizzük a jóságos Isten arcát!