Mostanában a születésnapok kapcsán még többet gondoltam Nagymamára és Nagypapára. Az járt a fejemben, milyen jó lenne, ha kapnék valami jelet, hogy lélekben közel vannak. (Persze szívemmel tudom, hogy itt vannak velünk, de gyarlóságomban szükségem van ezekre a jelekre.)

Egész más ügyben váltottam üzenetet nagybátyámmal és elküldtem neki a gyerekekről készült friss képeket. Válaszul ő is képet küldött. Észrevette hogy kislányom hasonlít a régi képen látható Nagymamára.Aztán most, a szentáldozás után jutott eszembe, jelet kértem, hogy Nagymamáék figyelnek ránk. Ez volt a jel és nem is kicsi. Nagyszüleink itt a földi életükben nem ismerték kislányomat, hiszen haláluk után született.

Hiszem, hogy lélekben összekapcsolódhatunk eltávozott szeretteinkkel. 

Szégyellem magam, hogy csak most írom le a múlt heti nagy csodámat, de talán így kis késéssel is jut nektek az örömből, amit én azóta is érzek, ha eszembe jut.

Múlt hét elején, mikor még nagyon el voltunk kenődve az egyre rosszabb diagnózisok, a sűrűsödő fájdalmak és a bizonytalanság miatt, imádkoztam, hogy legyen hitem abban, hogy hamarosan minden rendben lesz, hogy kapjunk jó orvosokat es ne kételkedjek Isten igazságosságában. 

(Szomorú, de be kell vallanom, sajnos a sok nem alvás es a folyamatos szenvedések tehetetlenül figyelése nem vitt jó irányba.) 

Ahogy befejeztem az imát, elolvastam az aznapi szentleckét. Az állt benne, hogy Szent Pál meggyógyította a béna férfi, miután "reátekintve látta rajta: elegendő hite van arra, hogy meggyógyuljon", majd Pál és Barnabás ezt mondta Istenről a tömegnek "az előző korszakban megengedte, hogy a pogányok mind a maguk útját kövessék. Bár létezése akkor sem maradt bizonyíték nélkül, hiszen jót tett veletek: az égből esőt és termékeny időt küldött számotokra, és bőven adott nektek eledelt, a szívetekbe pedig örömet.”

Már ezen sorok olvasásakor is ujjongott a szívem, majd elolvastam az aznapi zsoltárt és láss csodát, majdnem ugyanaz volt, amit gyermekünk keresztelő meghívójára választottunk.

Megint egy Isteni ölelés és egy szép tanítás arról, hogy a Mennyei Atya mindig vár ránk, hogy kifejezze szeretetét, csak oda kell fordulnunk hozzá.

Ugyanezen a napon kaptam meg az orvos számát (aki aztán megnyugtatott minket). Rákerestem a neten és az bemutatkozásában ez állt: 

"Azt vallja, „nem azért születtünk meg, hogy betegek legyünk (…) a  jelenségek mögött zajló „rémes”, vélt, vagy valós okok, amelyek ha jelentkeznek is, az esetek döntő többségében teljességgel kézben tarthatóak és kezelhetőek. Az egészségügy résztvevőinek pedig sugározniuk kell a betegek és hozzátartozóik felé a Pál apostoli üzenetet:

„…nem a félelemnek a lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.”

E tulajdonságok birtoklása alapfeltétele az eredményes, empátiás és humánus gyógyító munkának.”

Hát nem csodálatos ???  Rögtön tudtam, hogy Ő lesz a mi emberünk! 

Azóta ráadásul gyermekünk fájdalmai elmúlóban vannak. Hála legyen a Mennyei Atyának és mindnyájatoknak a sok imáért!

 

Szombaton, amikor a Lidl parkolójában helyet kerestem, nekem tolatott egy kocsi. Úgy tűnt, észre se vette, mi történt, mert újra közelített. Kipattantam és rákiabáltam, hogy nem látja, hogy nekem jött? Fura volt a férfi, kiszállt és mondta, hogy az ő autójának kutya baja. Aztán félreálltunk és megadta az adatait és mindent elismert. Mivel nem volt nála betétlap, otthonról felhívtuk. Megállapodtunk, hogy másnap elvisszük hozzá a papírokat.

Mikor találkoztunk, nagyon előzékeny volt, bocsánatot kért, kicsit mesélt a családjáról. Elmondta, hogy hat gyereke van , a legkisebb 5 éves (volt egy hetedik is, aki balesetben meghalt). Azt mondta, szinte örül, hogy összeismerkedtünk, mert rögtön érezte, hogy hívő vagyok és ez jó tanulság volt neki, hogy normálisan is el lehet intézni ezeket az ügyeket. (A csoda nekem ebben az, hogy a koccanásnál még azon mérgelődtem, miért nem tudom jobban érvényesíteni az érdekeimet és ha valaki árt nekem, miért nem tudok a sarkamra állni...)

Aztán ma újra el kellett menni, mert még hiányzott valami a papírokról. Ezzel a gyönyörű szappannal vártak, amit a felesége készített. A kecskéiket is megmutatták a kislányomnak. További közös szálakra is fény derült, például, hogy két gyerekük ide járt az ÖKU-ba. :-)

 

A Gondviselő Isten megóvta télen s így - nagy örömünkre - ismét pompàsan viràgzik a tavaly kapott rododendron.