Minap, mikor a nővéremék is lent voltak velünk a telken, megcsípett egy darázs. Ott ültek körülöttünk a kicsik, így nem mertem nagyon nyafogni, de éreztem pokolian fáj. Itthon kentem, hűtöttem, paradicsomot tettünk rá, almaecetbe áztattam, de semmi. A kisujjam csak dagadt és dagadt és dagadt és már azt hittem kipukkad. No, de csak vasárnap reggel éreztem igazán mi az a fájdalom. Mozdítani se tudtam az ujjam.

Nem volt más hátra, beadtuk a gyerekeket anyósomhoz és mentünk az ügyeletre. Ott elég érdekes kezelésben volt részem, de megnyugtattak 2 hét és elmúlik Írtak fel kenőcsöt meg borogató folyadékot...Mire hazaértünk konstatáltuk, hogy a gyerekmiséről lemaradtunk s csak esti mise lenne, de azt azért nem igazán szeretjük, mert a pici lányom többnyire elalszik rajta...Így keresgéltünk és egy nem túl távoli templomba pont volt 11-es mise. Mi ez ha nem csoda. Ráadásul férjem gyerekkori barátja, akit most szenteltek pappá, éppen ott káplán. Igaz... nem ő tartotta a misét, de láttuk gyóntatni.

A következő napok borogatása, hugom jó tanácsa (igyak kálciumot), valamint férjem operációja (melynek keretében kifejtette ujjamból egy kis fekete fullánkot) meghozta gyümölcsét. Az ujjam fájdalma pikk-pakk elmúlt. Hála Istennek!

Orvosom tanácsára ma vérvételre kellett mennem. Tegnap - mielőtt bejelentkeztem -  megbeszéltük férjemmel, hogy ő vigyáz a gyerekekre, majd később megy dolgozni. De végül csak délelőttre kaptam időpontot, így az uramra nem számíthattam.
Felhívtam a kórházban dolgozó, ismerős anyukát, le tudna-e jönni arra a rövid időre a laborba, de nem ért rá. Izgultam, mit csinálok majd a két gyerekkel.

Aztán a váróban a reggeli verőfényben nagy béke töltött el. Az asszisztens kedves volt és egy várakozó hölgy felajánlotta, hogy megfogja pici lányomat, míg bemegyek. Ovodás fiam bejött velem és olyan jól viselkedett, hogy még matricát is kapott. Szépen válaszolt a vért vevő nővérnek.
Nagyon megkönnyebbültem és hálát adok a jó Istennek, hogy túl vagyunk ezen.

Az egyik legszebb csodánk, hogy idèn hosszú èvek óta először, úgy tudtunk nyaralni, hogy komolyan nekünk is felhőtlen pihenès volt.

Màr megbeszèltük férjemmel, hogy idèn nem lesz családi nyaralás, de fájt a szìvünk a gyerekek miatt. Ekkor kaptuk  lehetősèget a balatoni nagycsaládos nyaraló táborba. Isten fizesse meg százszorosan, mert csodálatosan èreztük magunkat. A gyerekek a többi gyerekkel remekül eljátszottak unatkozásra nem is volt esèlyük sem. Mi meg èlveztük, hogy nővéremékkel (ők szerveztek be minket) lehettünk. A víz külön csoda, hogy csak derèkig èrt, mert így mi is nyugodtan engedtük az úszni nem tudó gyermekeinket a vizbe. Az időnk is csoda, mert vègig remek volt.

Csoda, csoda, csoda! Köszönjük a Gondviselőnek!

Csoda volt, hogy hazafelè nővéremék előttünk mentek autóval ès telefonos összeköttetèsben voltunk. Éppen akkor hívtak, mikor az autónk a dugóban döcögve jelzett hogy baj van, mèg èppen le tutunk jönni az autópályáról Érdnèl. Ott aztán leált az autó. Az is csoda, hogy még be tudtunk gurulni egy CBA parkolójába. .Nővérem azonnal mondta, hogy férje jön segíteni, de a hugom is azonnal mondta ő Budafokon van ès máris indul.Az èrdi szerelőket sorra hívtuk,de mindegyik szabadságon volt.Vègül sikrült eggyel beszèlni aki ugyan szintèn szabin van, de segített. Azt monta új aksival eljuthatunk hazáig. No usgyi hol lehet akumulátort kapni? Szűkös volt az idő zárás előtt, mikor is megèrkezett a hugom. Na... akkor láttam, hogy vele van az összes gyerek  Szegènykèm ha ezt tudtam volna...No de ismeritek nem tètlenkedett Férjemet bekapta e a kocsijába két gyerekét mellém a miénkbe s ők elmentek aksièrt. Mi az ha nem csoda hogy olyan helyre vitte őket a GPS aksit venni, ahol az eladó pasasnak 7 gyereke van s mikor megtudta nekünk 4, nagycsaládos kedvezmènyt adott.

Mèg a várakozás elejèn  törtènt hogy elmentünk nagylányommal a közeli benzitkúthoz.         A mosdó kulcsot ki kellett kérni.Elèg lerobbant hely volt. Mikor felkapcsoltuk a lámpát villant egyet ès annyi volt. Ott álltunk egy sötèt ablak nèlküli helysègben... alig vártuk, hogy visszaèrjünk a kocsihoz. Már vagy 20 perc eltelt mikor úgy gondoltam, a nagy meleg miatt beviszem a gyerekeket a CBA-ba. Igen ám, de hol a táskám...Akkor esett le, hogy a nagy sietsègben otthagytam a mosdóban. Spuri vissza...A benzines bácsi látva a kètsègbeesett arcomat azonnal adta a kulcsot, de nem sok jóval bíztatott: 3-an már voltak utànunk...Kèpzeljètek a csoda, hogy annyira sötèt volt ès a táskám is fekete, alig látszódott a kilincsen lógva. A benzines nagyon aranyos volt, felajánlotta hogy bármiben tud szívesen segít.Istennek legyen hála.

Tegnap ovis mise volt. Kissé féltem tőle, mert nem erre a misére szoktunk járni, elég rossz időpontban van és valójában csak annyi az ovis benne, hogy a végén kiállnak a kicsik és elmondanak egy-két imát és énekelnek. Ráadásul mindig rohanás, kapkodás van előtte.

De! Jól indult a reggel, mert az idegenbe szakadt Keresztmamám küldött egy képet, ahol egy gyönyörű templomban mécses ég és ezt írta: 

 "Belvárosban jártamkor meglátogattam a St John katedrálist és gyújtottam egy gyertyát miközben szeretetteljes gondolatokat küldtem családtagjaimnak és barátaimnak. Remélem érzed a neked küldött szeretet teli hullámokat. Gondoltam nagymamádra és nagypapádra is akiket nagyon szerettem. A belölük áradó fantasztikus szereteten keresztül mindíg is a család tagjának éreztem magam."

 Aztán a mise kezdőéneke a kedvenc Mária énekem volt, az Egek ékessége. Idejét se tudom, mikor hallottam templomban, teljesen úgy érzetem, hogy ezen a szép Mária ünnepen maga a  Szűzanya küldi szeretetét nekem, nekünk.