Tegnap rendezvényem volt, a gyerekek itthon maradtak, és megleptek egy süteménnyel,amit ketten (negyedikes lányom és elsős fiam) sütöttek nekem! Csoda,hogy nem volt itthon semmi gond, a süti megsült és este még a templomba is eljutottunk.

Vásároltam a CBA-ban és előttem egy néni fizetett, aki pont olyan nehezen vette a levegőt,  mint anno nagymama ha vmi. kimerítőt csinált. Az emlékek kavarogtak, és a szent ágostoni mondat jutott eszembe (: "Meg fogod találni lelkemet és benne egész letisztult szép, gyöngéd szeretetem.") Mikor láttam, hogy a néni nem boldogul a szatyrok bepakolásával, segítettem. Teljesen le volt döbbenve, így fogalmazatott: „nagyon köszönöm, ezt ma magának felírták!” Sokkolt picit amit mondott, hisz nagy dolgot nem tettem, aztán egész nap a hatása alatt voltam, hogy mindig kapok jeleket a nehézségek közepette, amik kicsit elterelik a figyelmemet a gondokról.