Sok nehézség előzte meg. Kezdve attól, hogy a várandósság miatt amúgy is küzdök néhány fizikai nehézséggel,  pénteken már alig vonszoltam magam.
Aztán jöttek az esőről szóló előrejelzések, amiket eleinte nem annyira vettem komolyan, hiszen "ezer éve" nem volt igazi eső errefelé.
Férjem-uram is nagyon izgult, hogy eső esetén hogy fogunk elférni bent. Amíg engem meg nem ismert, nem volt szokva az ilyen nagy összejövetelekhez.
A gyerekek is nagyon édesen és lelkesen segítettek az előkészületekben, takarítottak, pakoltak, suvickoltak, szendvicset gyártottak, imádkoztak a jó időért, számháborút készítettek elő...stb.
Azért imádkoztunk, hogy legalább 4h-től 8h-ig ne legyen eső.
Aztán vasárnap hajnalban már keveset aludtam, 3h-kor is és főleg 6h-kor óriási vihar volt errefelé. És akkor rájöttem, hogy nem csak az a fontos, hogy 4h-től 8h-ig ne essen, hanem hogy mire a Nagy csapat megérkezik, minden megszáradjon annyira, hogy ne nyakig sárban dagonyázzunk.
Próbáltam odabízni az egészet az Úrra, hiszen gondoltam, hogy ahol ketten vagy hárman összejövünk, ott Ő is ott lesz és majd csak megoldja valahogy. Eszembe jutott a bibliai részlet, amikor a hajóban alvó Krisztus mellett a viharban félnek az apostolok és mikor felébresztik őt, megnyugtatja őket, hogy ne aggodalmaskodjanak.
Bár még vasárnap reggel is azt jelezték előre, hogy délben és 6h-kor is várható eső, az előkészületek szépen zajlottak, mindenki tette a dolgát és aztán már csak Csoda volt minden.:)
    Nagy CSODA, hogy végül szépen minden megszáradt, éppen kellemes idő volt és egy csepp sem esett, csak este 11h-kor, amikorra már mindent el is pakoltunk (akkor viszont megint óriási zuhé volt, sőt ma szinte egész nap zuhog).
    Csodák voltatok TI Mindannyian a sok-sok segítséggel, sok finomsággal, amit hoztatok, a sok jókedvvel, a fotósszolgálattal, mosogatással, sok-sok segítőkészséggel, pakolással-tálalással, és a sok, nagyon találó, kedves és meg nem érdemelt ajándékkal, lelkes dicséretekkel.:)
    Csoda volt Feri atya a felemelő gondolataival, derűs mosolyával,s a szép családi mise.
    Csoda volt a sok szép házszentelős ima.
    Nagy öröm volt számomra látni, hogy a sok kisgyerek milyen hamar megtalálta a "helyét", játékát, játszótársát. Most már mindenki "megtalálta" a saját korosztályát családon belül.
    Csoda az én drága férjem is, aki készségesen sürgött-forgott egész délután, egy falatot sem evett, s inni is alig, csak azt leste, hol tud segíteni.
Köszönjük, szép volt!:)

A napokban megvettük a felsŐ konyhaszekrÉnyeket, amiket 
férjem nagy lelkesedÉssel Állt neki felfÚrni.MÁr az 
utolsÓlyuknal tartott,amikor nagy villanÁs utÁn a konyha 
elsÖtÉtÜlt, tehÉÁt vÉletlenÜl beleszaladt egy vezetÉkbe. 

1.csoda,hogy neki semmi baja se lett,pedig utolag kiderÜlt, 
hogy mind a hÁrom vezetÉk sÉrÜlt. 

2.csoda, amikor szakértŐ családtagot hivott, hogy mitevŐ 
legyen, Ő kedvesen ajÁnlotta, hogy azonnal jÖn segÍteni.

3.csoda, ilyen Ügyes fÉrjem van,aki 
szÁmtalan épÍtkezéssel kapcsolatos 
munkán túl a villanyszerelÉst is 
kitanulta És pik-pak kicserÉlte a 
vezetÉkeket.

4. Csoda, nem elÉg,hogy Ügyes, hanem 
mÉg kreativ is, hiszen gondolta, ha mÁr 
Úgyis szÉt kellett szedni a dobozokat És vezetÉkezni 
kezdett, gyorsan csinÁl egy plusz villanykapcsolÓt is a 
konyha mÁsik felÉre,hogy a nappalibÓl kilÉpve azonnal 
tudjunk lÁmpÁt kapcsolni.

Múlt héten csörgött a vezetékes  telefon és egy hölgy bevezetés nélkül mondta:

"Isten éltessen sokáig Erzsikém, minden szépet és jót kívánok!"

Le kellett hűtenem, hogy rossz számot hívott, de mondtam remélem eléri, akit keresett.

Utána esett le, hogy férjem Nagymamájának aznap van a névnapja, hiszen Ő is Erzsébet.

A jó Isten ilyen viccesen emlékeztetett minket.

 

 

 

Ugye mondtam valami jó biztos van abban, hogy betört a kocsink ablaka...

Tessék!

Ha nem tört volna be, nem állnék gondosan mindig be az udvarba.

Ha nem állnék be, akkor a házunk előtt a vihar által letört hatalmas ág az autónkat totálkárosra törte volna.

Ugye, hogy ugye!