Férjem nagybátyja (aki főkertész volt) mindig ellát bennünket egy csomó gyümölccsel, zöldséggel. Ez mult nyáron se történt másként. Kaptunk többek közt egy rakat eltennivaló uborkát is. Mivel a hűtőnkbe se fért be, gyorsan meg kellett csinálni. Pár dolog hiányzott az alapléhez, ezért lementem, hogy vegyek ecetet, fűszereket. Már kész is voltam a beszerzéssel, mikor elém pottyant egy gumikesztyű. Ahogy visszatettem a polcra, látom, hogy a gumikesztyűk mellett ott vannak a befőzőfóliák, amiről teljesen megfeledkeztem, így tuti nem vettem volna, hanem később, mikor rájövök hogy lemaradt, vissza kellett volna mennem érte. Spórolt nekem egy utat a jó Isten.

Autós csodánk:

el kellett vinni a kocsinkat egy Mazda specialistához, mert kiderült, hogy rossz a vízpumpa. Mivel nem tudtuk, hogy hol találhatunk megbízható japán autó szerelőt, feltettem a kérdést a Bp-i nagycsaládos listán és rögtön jöttek is az ötletek, hogy kikhez vihetnénk. Felhívtuk az első szerelőt, aki múlt hét elejére adott időpontot. Férjem mondta neki, hogy sürgős lenne, mert szombaton utazunk, erre a mester megnyugtatta, hogy már kedden végezni akar vele. Kedden aztán telefonált, hogy több hibát is talált, a hűtőt viszont nem tudja ő megszerelni, ezért elvitte egy másik emberhez, és szólt neki, hogy péntekre lehetőleg legyen kész, nem tudja mennyi lesz, de az ő része 90 körüli, a hűtő újonnan 135e lenne, ezért inkább megjavítják a régit, de azt még nem tudja mennyi lesz.

Izgultunk rendesen, nem is számítottunk arra, hogy ennyi pénzt kell otthagyni, ha az új ennyibe kerül, akkor a javítás se lesz 2 fillér és ez még a 90e fölött lesz. Minden nap hívogattuk a palit, hogy tud-e már valamit, hogy egyáltalán mennyi lesz a vége és mikorra lesz készen, a végén (csütörtök délután) már lett elege belőlünk, hogy majd ő szól, ha tud valamit. (Ezzel csak az volt a bajunk, hogy hallottunk már olyanról, hogy a szerelő azt saccolta, hogy 2-300e körüli lesz a szerelés és mikor ment az ismerős a kocsiért, közölték, hogy 600 lett a vége. Ilyenkor még azt se mondhatja az ember, hogy csinálják vissza...

        Nagyon ki voltunk akadva, mert ugye, ha előre tudjuk, hogy ez ilyen összetett probléma és több szerelő is kell, meg nem biztos, hogy kész lesz péntekre, akkor lehet, hogy mást keresünk, olyat, aki biztosan vállalja és nem árul zsákbamacskát... Pénteken már le is mondtunk az egész hétvégi utazásról, mivel még mindig semmi hír nem volt, azt se tudtuk, hogy hol leledzik a hűtőnk. Délután férjem megint rácsörgött a szerelőre, aki akkor már fel se vette a telefont, így elkönyveltük, hogy másnap nem utazunk sehova. (Rokonokhoz mentünk volna az ország tulsó sarkába, ott volt mindenki és nagyon vártak bennünket...)

Fél óra elteltével a mester visszahívott, hogy kész a kocsi, 98e lett a vége, így szombaton nyugodt szívvel utazhattunk a rokonokhoz...

Múlt héten történt, hogy egyik délután nyolc éves fiam agyon unta magát és szenvedett, hogy mit csináljon. Bármit javasoltam, egyik sem tetszett neki, végül azt mondtam, akkor süssön valamit. Váratlan módon, ahhoz éppen kedvet érzett, így lekvárral töltött linzer tekercset készített nekünk, csak kicsit kellett segítenem, fincsi lett.:)

Ma azon szenvedett, hogy mit ehetne, ami fahéjas. Ebédre ugyan volt tejberizs (+paradicsomleves), de ő azt nem szereti, így mondtam neki, hogy akkor süssön fahéjas tekercset és lám, megcsinálta. Kicsit segítettem, de a nagyját ő csinálta, és a két Kicsi is bedolgozott.:)

Sok nehézség előzte meg. Kezdve attól, hogy a várandósság miatt amúgy is küzdök néhány fizikai nehézséggel,  pénteken már alig vonszoltam magam.
Aztán jöttek az esőről szóló előrejelzések, amiket eleinte nem annyira vettem komolyan, hiszen "ezer éve" nem volt igazi eső errefelé.
Férjem-uram is nagyon izgult, hogy eső esetén hogy fogunk elférni bent. Amíg engem meg nem ismert, nem volt szokva az ilyen nagy összejövetelekhez.
A gyerekek is nagyon édesen és lelkesen segítettek az előkészületekben, takarítottak, pakoltak, suvickoltak, szendvicset gyártottak, imádkoztak a jó időért, számháborút készítettek elő...stb.
Azért imádkoztunk, hogy legalább 4h-től 8h-ig ne legyen eső.
Aztán vasárnap hajnalban már keveset aludtam, 3h-kor is és főleg 6h-kor óriási vihar volt errefelé. És akkor rájöttem, hogy nem csak az a fontos, hogy 4h-től 8h-ig ne essen, hanem hogy mire a Nagy csapat megérkezik, minden megszáradjon annyira, hogy ne nyakig sárban dagonyázzunk.
Próbáltam odabízni az egészet az Úrra, hiszen gondoltam, hogy ahol ketten vagy hárman összejövünk, ott Ő is ott lesz és majd csak megoldja valahogy. Eszembe jutott a bibliai részlet, amikor a hajóban alvó Krisztus mellett a viharban félnek az apostolok és mikor felébresztik őt, megnyugtatja őket, hogy ne aggodalmaskodjanak.
Bár még vasárnap reggel is azt jelezték előre, hogy délben és 6h-kor is várható eső, az előkészületek szépen zajlottak, mindenki tette a dolgát és aztán már csak Csoda volt minden.:)
    Nagy CSODA, hogy végül szépen minden megszáradt, éppen kellemes idő volt és egy csepp sem esett, csak este 11h-kor, amikorra már mindent el is pakoltunk (akkor viszont megint óriási zuhé volt, sőt ma szinte egész nap zuhog).
    Csodák voltatok TI Mindannyian a sok-sok segítséggel, sok finomsággal, amit hoztatok, a sok jókedvvel, a fotósszolgálattal, mosogatással, sok-sok segítőkészséggel, pakolással-tálalással, és a sok, nagyon találó, kedves és meg nem érdemelt ajándékkal, lelkes dicséretekkel.:)
    Csoda volt Feri atya a felemelő gondolataival, derűs mosolyával,s a szép családi mise.
    Csoda volt a sok szép házszentelős ima.
    Nagy öröm volt számomra látni, hogy a sok kisgyerek milyen hamar megtalálta a "helyét", játékát, játszótársát. Most már mindenki "megtalálta" a saját korosztályát családon belül.
    Csoda az én drága férjem is, aki készségesen sürgött-forgott egész délután, egy falatot sem evett, s inni is alig, csak azt leste, hol tud segíteni.
Köszönjük, szép volt!:)