Az iskolában, ahol tanítok, van egy anyuka, aki fantasztikus Valaki. ő találta ki pl. hogy ki-ki ajándékozzanak a tanároknak saját receptkönyvét. A plébániának is nagyon aktív tagja. Évek óta pedagógus napra 7-8 féle különleges sütit süt a tanároknak, kidíszíti az iskola bejáratát és még sorolhatnám. 

Pénteken egy csomagot hagyott az asztalomon, melyben egy korallvirág, egy kő és egy lap volt. A lapon leírta a köszönetét és hogy azt, hogy ez a kő az angyalok köve. Ahogy jobban megnéztem, akkor vettem észre, hogy a kőnek szív alakja van.

Felhívtam, megköszöntem és megemlítettem Neki, hogy 1-2 napja egy üzletben láttam egy szív alakú követ és kacérkodtam vele, de nem vettem meg. Erre kibökte, hogy 2 napja vette nekem, előtte gondolkodott, minek is örülnék.

Jobban belegondolva rájöttem, hogy én pont aznap kacsintgattam a szívre... Mi más ez, ha nem az én napi csodám.

 

 

Keresztmamámmal elég ritkán találkozunk az utóbbi években. Kimaradt egy karácsony, meg a szülinapok is, csak telefonon köszöntöttük egymást. Régen mondogatta, hogy valami nagyon jó kis dolgot talált nekem, és nem akarja nagyon halogatni az odaadását, mert olyan praktikus...

A múlt héten sikerült olyan időpontot találni, amikor ráért és el tudott jönni. Olyan kedves volt, hogy hozott egy tortát is, mi is odaadtuk a kis csomagunkat, erre Ő egy pici dobozt húzott elő, azzal hogy nem volt ideje vásárolni, de szeretné, ha ezt magamra költeném...Képzeljétek (még bevallani is szégyellem...) 40e. Ft volt a dobozban. Csak kapkodtuk a levegőt a Férjemmel, hogy "Hűha! Te jó ég", meg "hát ezt nem szabadott volna". Az Uram még aznap vállalta, hogy vigyáz a Fiúkra, nyugodtan menjek el venni magamnak valamit. Találtam is egy nagyon szép alkalmi felsőt és este már azzal hívtam fel a keresztmamámat, hogy ezt is megköszönjem. Arra gondoltam, hogy a többi pénzt (mert ugye a nagy része megmaradt) félreteszem és majd egyszer veszünk belőle a kanapénkra egy új huzatot. Ez elég luxus, ezért amúgy nem spóroltunk volna rá, de így a potyapénzből nagyon jó ötletnek tűnt...

Aztán a héten fogorvoshoz mentem egy kis problémával, amiről kiderült, hogy nem is kicsi, meg kell koronázni a fogamat és ez ugye nem olyan dicsőséges dolog, na meg pénzbe is kerül. Mit gondoltok mennyibe? Hát 40e.Ft.-ba...Eddig szívtam a fogamat (a szó szoros, meg tágabb értelmében is), hogy oda a kanapépénz, de mára beláttam, hogy nem titkolhatom el azt, hogy a jó Isten  Keresztmamámon keresztül már előre gondoskodott a fogamról. (Még szerencse, hogy az alkalmi felsőt már megvettem.)

 

Ajánlgattam férjemnek ma reggel egy örökölt nadrágot azzal az ígérettel, hogy felhajtom. Csak itt vettem észre hogy nem olyan egyszerű, mert bélelt, műszálas anyagból van. Arra számítottam, hogy este tv-zés közben majd kézzel csinálgatom. Nahát így egy-két, akár 3 este is lett volna. 

Kitaláltam: megpróbálom géppel. Mint kocahasználó, számítottam rá, hogy ilyenkor minimum alul új cérnát kell föltekerni (a nadrág.sötétkék), úgyhogy nagy meglepi volt, amikor a gépet elővéve láttam, hogy  alul -fölül megfelelő a szín. A következő akadály, ami menetrendszerű a műanyagoknál, hogy hosszan kell kísérletezni a szálfeszítéssel, hogy egyenletes legyen az öltés és ne szakítsa az anyag a cérnát.  Hát ez is jól ment, szóval a Gondviselő segített. Sikerült cca. fél óra alatt végezni.

Szomorú voltam, mert a barátnőimmel már ezer éve megbeszélt találkozót az utolsó percben lemondta mindenki. Csak úgy viccesen megjegyeztem a Férjemnek, hogy már olyan régen voltunk el kettesben, menjünk el és hagyjuk anyukájára a gyerekeket. Úgy is már mondogatta a gyerekeknek a nagymama, hogy nemsokára nála alszanak majd, csak még meg kell beszélni. Gondoltam itt az alkalom, kérdezzünk rá. Azonnal igent mondott, így egy meseszép péntek estét tölthettünk el az Urammal kettesben.

 Sétálgattunk a Váci utcában és jó érzés töltött el bennünket, hiszen bármerre mentünk is azt láthattuk, hogy Budapest él és igenis vannak turisták, aki szeretik és méltán szeretik. Olyan nagy élet van este a belvárosban, amit csak ajánlani tudok mindenkinek. Tangótáncosok a Vigadó tér előtt, hegedű művész a Vörösmarty téren, citerás bácsi az egyik eldugott utca sarkán és számtalan fiatal, akik csak úgy, nem is a pénzért, inkább a hangulat miatt játszanak, énekelnek…. Fantasztikus élmény.! Ez apró öröm ismét egy csoda volt, mert már tényleg kezdtem elhinni, hogy nálunk (Magyarországon) csak rossz dolgok történnek.