Amikor az ember lánya majd belepusztul, hogy a négy gyerek mellett hajnalban felkelljen, elmenjen a piacra boltokba, hogy másnapra a kötelező családi partyra minden meglegyen....

Mikor a férj hajnali 1/2 6- kor ér haza de segit, hogy időben készen legyünk, mert ha nem, jaj nekünk....

Amikor azon görcsölsz,hogy mindenkinek kedvére tegyél s a grill partyn minden adott hőmérsékletűre s időben elkészüljön....

s cserébe azt kapod,hogy késnek, leszolják a főztödet s jókat nevetnek rajtad, az ejfelkor elkészített tortádat meg sem kóstolják, hanem csak a másik ünnepelt hozott bolti tortáját eszik ..Na ilyenkor érzem úgy magamat mint Polly az Elet játékában, mikor mankót kapott baba helyett.

Voltaképpen hálás lehetek, az Úr ennyire erősnek tart, hogy egyre jobban játszhassam a balekot. Hosszas sirás és a magam összekapirgálása közben (nézve a sok ránkmaradt ételt, ami sajnos nagyon könnyen romlik) hiába kerestem a csodát csak azt láttam mennyi sok munka, mennyi sok pénz ment kárba a semmiért...

Nem értettem. Kértem az Urat adjon erőt észrevennem a csodát s akkor ránéztem az én szerelmetes férjemre, aki immáron 30 órája volt talpon s habár majd lecsukódott a szeme, kitárta a karját s csak annyit mondott mosolyogva:,,Gyere ide Te!,,,S megölelt.

Ez nagyon jól esett s még nem ért véget a csoda. Ráeszméltem, hogy Ő végig kiállt mellettem, ott volt, segített. Az esti mise prédikációjában üzenetet is kaptam az Úrtól: "Ha valaki nem reagál szeretetedre, tudod mit csinalj? Szeresd jobban!",

Reggel hallgattam a rádiót és bemondták, hogy aznap kezdődik a Böjte-kilenced. Gyorsan elterveztem, milyen jó lenne ezt közösen imádkozni, de tudtam, hogy annyi időm se lesz, hogy bekapcsoljam a gépet és visszakeressem a leveleim között a pontos szöveget.

Csak annyira emlékeztem, hogy egy szent, aki a 10. gyereke születése után remete lett... :)

Gondoltam megkérem barátnőmet erre a feladatra, de felhívni már nem volt időm.

Ebben a pillanatban kopogtak, és megjelent a barátnőm.

Elmondtam, mire kérem, de láttam rajta nem tudja, hogy miről beszélek. Bizonytalanul ígérte, hogy megpróbálja megkeresni.

Mikor elment, rápillantottam a mobilomra. Ott várt rám sógornőm levele a kilenced szövegével.

Sógorasszonynak köszönöm az égi közvetítést! Nagyon jól jött!!!

Tegnap a középső lányom azzal kelt fel, hogy fàj a mellkasa, a kicsi meg egész éjszaka köhögött. Gyors inhalálás, s megbeszéltük délután irány az orvos.Tudtam,hogy 4 gyerekkel kell mennem mivel férjem még akkor dolgozik. Előre szívtam a fogamat és mondhatni reggeltől azon izgultam, hogyan lesz a délután. A rendelőben mindig ezer gyerek van, s hiába megyünk akár 45 perccel hamarabb, nem valószínű, hogy az 1-es sorszámot húzzuk. Szóval már szégyelltem magamat, hiszen mindig ezt kérem az Úrtól, de fohászkodtam:,,Csak most ne legyenek sokan''.

Az iskolába érve azonnal közöltem a gyerekekkel fáj a szívem, rosszul vagyok én is, de muszáj orvoshoz menni.Tudták pontosan ez mivel jár, min 2 óra várakozás. Az első csoda ekkor ért: mindenki azonnal, szó nélkül jött. Útközben elmondtunk még egy fohászt, hogy ne legyenek sokan. A gyerekek már tudják ha megáll az autó ők kipattannak és futás számot húzni. Ez most is így történt. Mire a kicsivel a rendelőhöz értem a parkolótól  nagy lányom már jött: a 6 -os  szám miénk. /jelzem 30 perccel korábban mentünk mint a rendelési idő kezdete./ Na... gondoltam azért az is jobb mint ha 10-nél nagyobb lenne a sorszám.

Beléptem a rendelőbe és... csont üres volt. Az előttünk lévőt éppen akkor hívták be. Nekem csak az jött ki a számon: „Nahát... ez a jó Isten...,, Nem hogy nem kellett várnunk szinte semmit, de utánunk sem jöttek és rajtunk kívül nem volt senki. Újabb csoda. Aztán kiderült, semmi komoly bajuk nincs a lányoknak, no de nem baj, jól tettem hogy inhaláltattam őket. Hazafelé hálát adtunk.

 

Ma villamossal akartam menni valahova időre. Már előre féltem, hogy várhatok majd a hidegben. Ahogy kiléptem a kapunkon láttam, hogy egy megállónyira (elég közel) van a villamos. Pont pirosra váltott a gyalogátkelő, ami azt jelentette, hogy nem fogom elérni, mert egy másik zebrán is át kell még mennem. Az min.2 perc...

Le is tettem róla, de a villi valamiért az előző megállónál várakozott, így pont elértem.

A jó Isten figyelmessége mindig meghat.