Csoda nagy szeretetetek ad erőt nekem.

Szeretném Mindnyájatoknak megköszönni azt a sok rám gondolást, imádságot, drukkolást, velem szomorkodást-velem örülést, biztató szavakat, mindig a legjobb pillanatban érkező drukkolós üzeneteket, vonaton utazós telefonbeszélgetéseket, velem bosszankodásokat , a gyakran előforduló szétszórtságom és társaság mellőzésem elviselését, az elismerő szavakat és minden kedveset, amit az első egyetemista honapjaimba kaptam Tőletek! Nagyon Drágák vagytok!

Kérlek tartsatok velem ezután is! :)

Igazán úgy érzem, hogy kaptam egy hivatást, amivel feladatom van. 

Néha borzasztóan nehéz és sok évbe is telik, míg meglesz a munkám gyümölcse, de tudom, hogy a jó Isten dolgozik velem és én igyekszem besegíteni neki. Ráadásul olyan nagy az Isten kegyelme, hogy nem csak úgy segített végig szaladni ezen a féléven, de megengedte, hogy kicsit az önérzetem is javuljon. A sok imátoknak is köszönhetem, hogy 4,75-ös átlagot sikerült szereznem a teljesített tárgyaimmal.  

Most próbálom újra tölteni magam, hogy a "második fordulóra" is legyen erőm.

 

Sziasztok!
Kisebb fiam tegnap reggel nagyon csúnyán köhögött. Nem ment oviba,  adtam neki borostyánlevél szirupot és közben azon bosszankodtam, hogy mennyi pénzbe kerülnek ezek a gyógyszerek. Vagy 4 napra elegendő egy gyereknek egy üveg, vagy 4 gyereknek egy napra, 3000Ft-ért. El is fogyott ripsz-ropsz...Férjem anyukája mondta, hogy próbáljuk ki a feketeretkes receptet: Feketereteknek kivájom a belsejét, beleteszek 1 pici kanál mézet. Hagyom 2-3 órát állni, levet ereszt a retek, összekeveredik a mézzel és kész a köhögés elleni csodaszer. Tényleg csodaszer, fiacskám éjjel szinte nem is köhögött már (ellentétben a korábbi éjszakával) és ma se nagyon hallottam még. Nem került csak fillérekbe és gyorsabban hatott, mint a drága lötyik. Milyen jó,hogy ilyen patikáról

A tél szépsége is Isten csodája.

Nálunk egész télen egy rizikó, hogy vajon esik-e valami az égből az éjjel, amitől nem tudunk kiállni reggel a kocsival.

Persze állhatnánk kint az utcán is egész télen, de akkor meg az a rizikó, hogy nem indul el az öreg dízelmotor a hidegben, illetve a havat/jeget/ónos esőt akkor is le kell takarítani, csak nem a rámpáról, hanem a kocsiról.

Így hát nem túl nagy lelkesedéssel állapítottam meg tegnap késő este, hogy havazott. Már előre tartottam tőle, hogy fogom a reggeli rohanásban még a  rámpát is letakarítani, ha egyáltalán lehetséges.

És képzeljétek mi történt. Tiz éves fiam (aki egyébként nagyon meg van fázva, mert vasárnap a misén levette a sapkáját -ahogy illik-, hiába mondtam neki, hogy szerintem a JóIsten egyáltalán nem bánja, ha van rajta sapka, mivel olyan hideg volt a templomban, hogy jól látszott a leheletünk), szóval nagyfiam hamar felöltözött, ahogy mindig is szokott és önként felajánlotta, hogy kimegy a mínusz 10  fokba eltakarítani a rámpáról a jéggé dermedt havat.

Így is történt: mire mindenki elkészült, a kocsi akadály nélkül gördült ki az utcára.

Ez az én mai napi csodám. Nagyon büszke vagyok elsőszülöttemre.