A felnőtt ovis karácsonyra mentem, de sütni már nem volt időm. Nagyon bántott a dolog, mert nem szeretek bolti süteményt vinni. Férjem későn ért haza, féltem 15 perc alatt nem járom meg vásárlással...de mivel nem akartam üres kézzel érkezni, muszáj volt bevállalnom az esetleges késést. Gyorsan bepattantam a kocsiba s irány az Aldi /ott mindig kevesen vannak gyorsan megjárom/. Szállnék ki a kocsiból... de nem találtam a táskám. Persze otthon maradt. Nézem az órát: 8 perc és kezdődik a műsor melyen én vagyok az egyik meglepetés... Irány haza, közben drága férjem lehozta a kapuhoz a táskám. Vissza a boltba s gyors vásárlás. Nézem a pénztárat... tele...nézem a másikat... egy ember àll. Na... szaladok oda, mire kiderült azt éppen bezárni készült a biztonsàgiőr, de mivel ismert és látta nagyon sietek,  beengedett. Bepattantam a kocsiba, irány az óvoda. Pontosan 1 perccel 17:00 előtt érkeztem meg. Hogy hogyan? Csakis csodával. A sajtos ropogtatómat meg mindenki dicsérte egész este.

Ja!... És a mai gulyáslevesemben egyedül a hús nem hazai. Minden zöldség nálunk termett /na jó még a fehérrépa sem.../  a krumpli, répa, zeller, karalábé, hagyma.

Elindultunk (igaz még nagyon az elején vagyunk)  az önfenntartás felé. Jeeeeee!!!

A múlt héten többen is beszóltak nekünk a gyerekek miatt.Először mikor felszálltunk a villamosra, egy idős házaspár hölgy tagja jól halhatóan mondta a férjének: „na,menjünk innen…”.Pedig akkor még csak nem is hangoskodtak a fiúk, nem ugrabugráltak, mégis a házaspár átszállt az első kocsiba. Még aznap férjemmel, gyerekekkel jöttünk haza a játszótérről, mikor egy bácsika már messziről fintorgott. Mikor oda értünk, kérdezte: "ez mind?" Férjem válasza:"Ez mind." Erre ő:"Részvétem". Másnap még egy beszólás a hentesnél...

Tudom,hogy a gyerekeink nem angyalok, de tényleg semmi rosszat nem tettek amivel ezt érdemelték volna. Kicsit kiakadtam, hogy ez a világ véleménye rólunk. Következő nap már előre féltem a bevásárlástól és kértem a jó Istent,hogy ne találkozzak ilyen negatív emberekkel. Legalább én mindig büszke lehessek rájuk. Így is lett. Amíg elmentünk a Sparba 4 olyan négy gyerekes családot láttunk, ahol hasonló korú gyerekek voltak. Az üzletben a mellettünk lévő pénztárnál (pont mint a mieink) egy 3 fiús anyuka, de a gyerekek sokkal elevenebbek voltak, mint nálunk. .Ma a játszótérről hazafelé; egy férfi, aki nagy dobozt cipelt, csak azért megállt,hogy megkérdezze, mind az enyémek-e a gyerekek. „De jó, de szép, gratulàlok” mondta! Ahogy tovább jöttünk, egy idős házaspár hasonlóan kedvesen gratulált.:-)
A jó Isten gondoskodott pozitív visszajelzésekről!

De jó! Igen, tudom miről beszélsz...Mi az Auchanba vàsàroltuk, az iskolai dolgokat hàrom gyereknek. Mikor a pénztáros mondta az összeget, a mögöttünk lévő pasas odaszólt a feleségének: "Na... ezért nem lesz gyerekünk!", Mikor fizettünk úgy mért végig minket mintha ufók lennénk...Az is igaz, hogy mi is sok dicséretet is kapunk.

Szép csodám volt tegnap. Mostanában elég aggodalmas voltam, mert egyrészt Pio atya

jövendöléseit megkaptam valakitől, másrészt sorra olvastuk a híreket a szörnyú terrorról a világban. Tegnap először az olvasmány majd az evangélium ijesztett meg.... Tudom, nem szabadott volna, de már kezdtem összekötni gondolatban a sok szörnyű eseményt,  a halálfélelmet és a bibliai sorokat. Majd jött a csoda. A pap a misén, mintha nekem beszélt volna. Azt állitotta a prédikációja középpontjába, hogy ne felejtsük el, hogy Jézus nem fenyegetni, ijesztegetni akar minket, hanem örömhirt mondd az Ő második eljöveteléről. És milyen jó lenne,ha minden napot az Úr tenyerén zárnánk azzal, hogy örömmel, tiszta lélekkel mennénk hozzá, ha azon az éjszakán magához hivna!Olyan gyönyörű meggyőződéssel beszélt,hogy más emberként jöttem ki a templomból. A Szentlélek ajándéka volt ez a mise számomra!!