Reggel hallgattam a rádiót és bemondták, hogy aznap kezdődik a Böjte-kilenced. Gyorsan elterveztem, milyen jó lenne ezt közösen imádkozni, de tudtam, hogy annyi időm se lesz, hogy bekapcsoljam a gépet és visszakeressem a leveleim között a pontos szöveget.

Csak annyira emlékeztem, hogy egy szent, aki a 10. gyereke születése után remete lett... :)

Gondoltam megkérem barátnőmet erre a feladatra, de felhívni már nem volt időm.

Ebben a pillanatban kopogtak, és megjelent a barátnőm.

Elmondtam, mire kérem, de láttam rajta nem tudja, hogy miről beszélek. Bizonytalanul ígérte, hogy megpróbálja megkeresni.

Mikor elment, rápillantottam a mobilomra. Ott várt rám sógornőm levele a kilenced szövegével.

Sógorasszonynak köszönöm az égi közvetítést! Nagyon jól jött!!!

Tegnap a középső lányom azzal kelt fel, hogy fàj a mellkasa, a kicsi meg egész éjszaka köhögött. Gyors inhalálás, s megbeszéltük délután irány az orvos.Tudtam,hogy 4 gyerekkel kell mennem mivel férjem még akkor dolgozik. Előre szívtam a fogamat és mondhatni reggeltől azon izgultam, hogyan lesz a délután. A rendelőben mindig ezer gyerek van, s hiába megyünk akár 45 perccel hamarabb, nem valószínű, hogy az 1-es sorszámot húzzuk. Szóval már szégyelltem magamat, hiszen mindig ezt kérem az Úrtól, de fohászkodtam:,,Csak most ne legyenek sokan''.

Az iskolába érve azonnal közöltem a gyerekekkel fáj a szívem, rosszul vagyok én is, de muszáj orvoshoz menni.Tudták pontosan ez mivel jár, min 2 óra várakozás. Az első csoda ekkor ért: mindenki azonnal, szó nélkül jött. Útközben elmondtunk még egy fohászt, hogy ne legyenek sokan. A gyerekek már tudják ha megáll az autó ők kipattannak és futás számot húzni. Ez most is így történt. Mire a kicsivel a rendelőhöz értem a parkolótól  nagy lányom már jött: a 6 -os  szám miénk. /jelzem 30 perccel korábban mentünk mint a rendelési idő kezdete./ Na... gondoltam azért az is jobb mint ha 10-nél nagyobb lenne a sorszám.

Beléptem a rendelőbe és... csont üres volt. Az előttünk lévőt éppen akkor hívták be. Nekem csak az jött ki a számon: „Nahát... ez a jó Isten...,, Nem hogy nem kellett várnunk szinte semmit, de utánunk sem jöttek és rajtunk kívül nem volt senki. Újabb csoda. Aztán kiderült, semmi komoly bajuk nincs a lányoknak, no de nem baj, jól tettem hogy inhaláltattam őket. Hazafelé hálát adtunk.

 

Ma villamossal akartam menni valahova időre. Már előre féltem, hogy várhatok majd a hidegben. Ahogy kiléptem a kapunkon láttam, hogy egy megállónyira (elég közel) van a villamos. Pont pirosra váltott a gyalogátkelő, ami azt jelentette, hogy nem fogom elérni, mert egy másik zebrán is át kell még mennem. Az min.2 perc...

Le is tettem róla, de a villi valamiért az előző megállónál várakozott, így pont elértem.

A jó Isten figyelmessége mindig meghat.

Két ünnep között elmentünk moziba (én csak kísérő voltam, babánkkal kint vártunk, míg a többiek moziztak :) ), Keresztfiam is velünk volt, majd mikor vittük haza, fél úton kigyulladt a kocsiban egy vészjelző lámpa, ami szerint a generátor hibás, nem szabad használni az autót...

Mínusz fokok voltak keményen, december.27, 4 gyerekekkel a kocsiban...kicsit stresszes szituáció volt.Férjem elkezdett telefonálgatni, hátha a közelben akad szerelőműhely, ahova begurulhatunk, de semmi. Úgy döntött, hazahoz minket, aztán hazaviszi a keresztgyereket.Csak drukkoltunk, hogy hazaérjünk...Itthon Papa mondta, hogy megméri az akkumulátort, hogy tölti-e a generátort, így én felvittem a gyerekeket, egy gyors ebédet összedobtam, amit nagy lelkesen meg is ettek, majd férjem bátran útrakelt a kocsival, mert azt mérték, hogy valószinűleg tölt a generátor.

Simán megjárta  a mintegy 40 km-es útvonalat, bár az utolsó szakaszon már újból lehetett érezni a problémát, de hazaért!

Másnap még a szerelőhöz is elért a kocsi, ahol kiderült ki kell szerelni a generátort. Míg ők dolgoztak mi addig nővéremet látogathattuk, így a baj megszüntetése mellé, még ajándékot is kaptunk a gondviselő Istentől!

Másnap új csodáért adhattunk hálát. Pi ci lányom kiesett a bevásárló kocsiból, nagyon ijesztően nézett ki, mikor felemeltem a földről, így a Heim Pálba rohantunk vele. Mire vizsgálni kezdték, magához tért és mintha mi se történt volna gagyarászott és mindenre reagált! Allelúja!