Orvosom tanácsára ma vérvételre kellett mennem. Tegnap - mielőtt bejelentkeztem -  megbeszéltük férjemmel, hogy ő vigyáz a gyerekekre, majd később megy dolgozni. De végül csak délelőttre kaptam időpontot, így az uramra nem számíthattam.
Felhívtam a kórházban dolgozó, ismerős anyukát, le tudna-e jönni arra a rövid időre a laborba, de nem ért rá. Izgultam, mit csinálok majd a két gyerekkel.

Aztán a váróban a reggeli verőfényben nagy béke töltött el. Az asszisztens kedves volt és egy várakozó hölgy felajánlotta, hogy megfogja pici lányomat, míg bemegyek. Ovodás fiam bejött velem és olyan jól viselkedett, hogy még matricát is kapott. Szépen válaszolt a vért vevő nővérnek.
Nagyon megkönnyebbültem és hálát adok a jó Istennek, hogy túl vagyunk ezen.

Az egyik legszebb csodánk, hogy idèn hosszú èvek óta először, úgy tudtunk nyaralni, hogy komolyan nekünk is felhőtlen pihenès volt.

Màr megbeszèltük férjemmel, hogy idèn nem lesz családi nyaralás, de fájt a szìvünk a gyerekek miatt. Ekkor kaptuk  lehetősèget a balatoni nagycsaládos nyaraló táborba. Isten fizesse meg százszorosan, mert csodálatosan èreztük magunkat. A gyerekek a többi gyerekkel remekül eljátszottak unatkozásra nem is volt esèlyük sem. Mi meg èlveztük, hogy nővéremékkel (ők szerveztek be minket) lehettünk. A víz külön csoda, hogy csak derèkig èrt, mert így mi is nyugodtan engedtük az úszni nem tudó gyermekeinket a vizbe. Az időnk is csoda, mert vègig remek volt.

Csoda, csoda, csoda! Köszönjük a Gondviselőnek!

Csoda volt, hogy hazafelè nővéremék előttünk mentek autóval ès telefonos összeköttetèsben voltunk. Éppen akkor hívtak, mikor az autónk a dugóban döcögve jelzett hogy baj van, mèg èppen le tutunk jönni az autópályáról Érdnèl. Ott aztán leált az autó. Az is csoda, hogy még be tudtunk gurulni egy CBA parkolójába. .Nővérem azonnal mondta, hogy férje jön segíteni, de a hugom is azonnal mondta ő Budafokon van ès máris indul.Az èrdi szerelőket sorra hívtuk,de mindegyik szabadságon volt.Vègül sikrült eggyel beszèlni aki ugyan szintèn szabin van, de segített. Azt monta új aksival eljuthatunk hazáig. No usgyi hol lehet akumulátort kapni? Szűkös volt az idő zárás előtt, mikor is megèrkezett a hugom. Na... akkor láttam, hogy vele van az összes gyerek  Szegènykèm ha ezt tudtam volna...No de ismeritek nem tètlenkedett Férjemet bekapta e a kocsijába két gyerekét mellém a miénkbe s ők elmentek aksièrt. Mi az ha nem csoda hogy olyan helyre vitte őket a GPS aksit venni, ahol az eladó pasasnak 7 gyereke van s mikor megtudta nekünk 4, nagycsaládos kedvezmènyt adott.

Mèg a várakozás elejèn  törtènt hogy elmentünk nagylányommal a közeli benzitkúthoz.         A mosdó kulcsot ki kellett kérni.Elèg lerobbant hely volt. Mikor felkapcsoltuk a lámpát villant egyet ès annyi volt. Ott álltunk egy sötèt ablak nèlküli helysègben... alig vártuk, hogy visszaèrjünk a kocsihoz. Már vagy 20 perc eltelt mikor úgy gondoltam, a nagy meleg miatt beviszem a gyerekeket a CBA-ba. Igen ám, de hol a táskám...Akkor esett le, hogy a nagy sietsègben otthagytam a mosdóban. Spuri vissza...A benzines bácsi látva a kètsègbeesett arcomat azonnal adta a kulcsot, de nem sok jóval bíztatott: 3-an már voltak utànunk...Kèpzeljètek a csoda, hogy annyira sötèt volt ès a táskám is fekete, alig látszódott a kilincsen lógva. A benzines nagyon aranyos volt, felajánlotta hogy bármiben tud szívesen segít.Istennek legyen hála.

 

Tegnap ovis mise volt. Kissé féltem tőle, mert nem erre a misére szoktunk járni, elég rossz időpontban van és valójában csak annyi az ovis benne, hogy a végén kiállnak a kicsik és elmondanak egy-két imát és énekelnek. Ráadásul mindig rohanás, kapkodás van előtte.

De! Jól indult a reggel, mert az idegenbe szakadt Keresztmamám küldött egy képet, ahol egy gyönyörű templomban mécses ég és ezt írta: 

 "Belvárosban jártamkor meglátogattam a St John katedrálist és gyújtottam egy gyertyát miközben szeretetteljes gondolatokat küldtem családtagjaimnak és barátaimnak. Remélem érzed a neked küldött szeretet teli hullámokat. Gondoltam nagymamádra és nagypapádra is akiket nagyon szerettem. A belölük áradó fantasztikus szereteten keresztül mindíg is a család tagjának éreztem magam."

 Aztán a mise kezdőéneke a kedvenc Mária énekem volt, az Egek ékessége. Idejét se tudom, mikor hallottam templomban, teljesen úgy érzetem, hogy ezen a szép Mária ünnepen maga a  Szűzanya küldi szeretetét nekem, nekünk.

 

A hétvégén lementünk a tanyára és lent is aludtunk. Sátoroztunk, de nagyon jó volt. Különleges élmény földön aludni, hajnalban ott kint a nyugalom szigetén kelni és pirkadatkor a napfelkeltét nézni. Csodálatos érzés nézni a tájat, gyönyörködni az őzikékben, a friss fű illatát magunkba szippantani, no és mosolyogni a másik kialvatlan frizimiskáján. Végre úgy beszélgetni 1 órát, hogy senki nem szól bele, nem akar mást csinálni stb. Semmi telefon, semmi internet csak a természet és mi.

Tegnap este zuhogó esőben  sütögettünk, de még ez is jó volt. Külön poén, hogy valamiért nem sikerült a húsokat megsütni a grillsütőn. Most mi legyen? Mint szigotú anyuka persze hallani sem akartam arról, hogy másnapra meghagyjuk nyersen, hiszen hűtő híján az tönkremegy...Mi jut hát az eszembe? A melegszendvics sütő. Nevetni fogtok, de abban pillanatok alatt finomra, tökéletesre sültek a húsok. Mi ez ha nem csoda!

Az egyik kedvenc virágom a napraforgó. Idén megint meglepett egy minket. A gaz között kinőtt és még szebbé  teszi a tanyánkat.