Az ember lánya mindig aggódik, vajon mennyire sikerül A JóIsten szeretetét közvetíteni a gyerekeinek, vajon mennyire sikerül mélyen elültetni bennük a Krisztus-követést, mint életünk meghatározó elemét...

A fiúk „nagy dolgokról” beszélgettek egymás között, mint pl. kinek-hány gyereke lesz, amikor felnő…
Sorolták a vágyakat, én meg közben tettem-vettem, de azért titkon csak odafigyeltem: „ ..Te milyen házban fogsz élni?..”
Középső fiam (aki egyébként, ha nem muszáj, a legtöbbször nem jön velünk misére) elgondolkodva magyarázza:
„ És lesz majd egy hit szobája is, gyertyák, meg ilyenek, hogy az emberek tudják, hogy hívő vagyok. ”

Szóval nincs minden elveszve...

Képzeljétek... fiam tegnap este megint kihúzta a gyúfàt nàlunk. Gondolt egyet és szétszedett, de tényleg atomjaira egy szuper jól működő távirànyítós verseny autót. Még évekkel ezelőtt kapta és teljesen el voltunk hülve tőle, mert ilyet mi még álmunkban sem vettünk volna neki. No a lényeg, este mikor mentem hozzájuk lámpaoltásra felfigyeltem, hogy nagyítóval, làmpával és csavarhúzókkal a kezében babràl valamit. S mikor làttam a miszlikjeire szedett autót... sírva kiabáltam vele. ''Hogy gondolod ezt? Hogy jut eszedbe?'' stb. Mire ő... nagy boci szemekkel néz rám és közli: ''Csak kíváncsi vagyok, hogy működik s én össze tudom-e szerelni,, Gondolhatjátok... Addigra màr az apja is bejött és a kilógó kàbelekből konstatálta, ennek az autónak annyi... ''De lefényképeztem minek hol a helye...,,Mondta fiunk kicsit megbàntottan... Hosszú kiselőadàs következett részemről arról hogyan kell ezt csinálni és ez egy nagyon drága autó volt, meg többet biztosan nem lesz ilyene… balablabla...

Elvettem tőle a csavarhúzókat és becsaptam az ajtót annyival...''Majd lehet a  Nagypapát megkérni, hogy segítsen neked életet lehelni belé, mert ezt màr tényleg csak ő tudja megcsinàlni...''Meg én..,,mondta egészen csendesen.

Ma reggel jön ki a szobából, mintha mi sem történt volna a KÉSZ autóval. Minden nélkül összeszerelte...Kérdeztem tőle hogy csavarhúzó hiànyàban ez hogy sikerült... mire ő: ''Megtaláltam egy olyan csavarhúzót amit nem vettél el.

Fő a leleményesség és a zsenialitàs...Hát ezt tényleg nem gondoltam volna... hihetetlen a kis krapek...

Hétvégén elromlott a mosógép. Azt írta az elektromos kijelző, hogy motor hiba, de belül is letört egy valami. Nagyon lelombozott, hogy most új mosógépet kell venni. Papa biztatására, beemelték a fiuk a kocsiba és szerda reggel elvittem a szervizbe. Közben jártam a mosodákat, mert volt ahol kilukadt a cső, volt ahol elromlott a gép, de nekem a napi két mosás a minimum, így gondolhatjátok... A szerelő bácsika bíztatott, hogy megpróbálják megjavítani. Szerintem meg is sajnált, mikor meséltem, hogy hat +1 vendég gyerek mellett ez milyen létszükséglet.... Viszont azt mondta, hogy sajnos a belső keverőlap pótlása hosszas lesz, mert rendelni kell a gyártótól.... Ma (hétfőn) hívtam őket, hogy van-e valami hír... Meg volt csinálva, épp kipróbálták. A szervizes bácsika szerint csodával határos, nem tudja honnan került oda, de talált egy keverőlapátot ehhez a modellhez...

Ráadásul csak a fele árba került mint amennyi most az árleszállításban lenne egy új mosógép... Ma el is hoztam, és már egy mosás le is ment..

Mint mindig, most is segítettek az égiek.

Tegnapi csodám:

Este fáradtan mentem az Aldiba beszerezni a fogyókúrámhoz szükséges joghurtokat.Persze mást is kellett vennem szatyrot pedig nem vittem magammal.Gondoltam megbirkózom vele...Erre mikor itthon szállok ki a kocsiból és szépen tornyozom a kezembe dolgokat kiderült, hogy a zsebembe (ès vèletlenül sem a szabad jobboldali zsebembe) tettem a kulcsot...ahogy szerencsètlenkedtem kiestek a joghurtok ès placcs le a földre mind a kettő.Azt hittem sírva fakadok Már làttam lelki szemeim előtt a joghurttal csodásan beterített köveket... Képzeljètek... semmi baja nem lett egyiknek sem. Aztán mèg egyszer kicsúsztak a kezeimből ajtó nyitásnál mégis mosolyogva jöttem haza, mert èpségben megúszták a szerencsétlenkedèseimet. Nekem ez nagy csoda, mert a joghurt az ételem...

A másik csoda, hogy hetek óta könyörögtem a gyerekeknek mindegy, hogy mik lesznek farsangon, de egy hèttel a farsang előtt el kell dönteniük, mert nem lesz időm elkèszíteni a ruháikat. Tegnap este mindenkinek próbálnia kellett, hogy lássam minden meg van-e. Elsőként középső lányom jött vidáman kötèltáncos jelmezben baba rózsaszínben. Hát... nem volt èppen a legelőnyösebb viselet. Már akkor azt hittem elsírom magam. Hogy tálaljam a gyereknék véleményem???.Aztán jött a nagyobb miniszoknyában és boszorkány jelmezben.,,Ez micsoda?'' Kèrdeztem... más nem is jött ki a torkomon...Végül a fiam meg durcásan közölte, hogy a rendőr sapka nagy rá (ninja szeretett volna lenni, de a tanár megtiltotta, hogy bármi vad jelmezt öltsenek magukra).

Gondolhatjátok milyen mérges voltam. Elkezdtem keresni a szekrènyben a ruhák között ès is odarendeltem magam mellè öket. Az első csoda, hogy mikor csupa rózsaszín gyermekem meglátta a cica jelmezt( mèg 2 ève  én kèszítettem nővérének) boldogan próbálta fel ès döntötte el az jó lesz neki.  A nagy lánynek elővettem hosszú szoknyát ès egy púpot is betettem a hátàra, mire közölte: ,, Ő így biztosan nem megy, mert rútul nèz ki.”

„Édes gyerekem: a banyàk általàban rútak”...Persze aztán megtudtam ő modern boszi akar lenni és amúgy is hiányzik a seprűje. No... füstölgött a fejem a szemtelenségén elvettem az összes ruhát. (Sapka, szoknya, kendő...) ès közöltem vele akkor be sem kell öltöznie, kèszen van most modern kori boszi. Na... jót nevetett és ma boldogan ment el a régimódi banya jelmezben. Mátènak úgy összevartam a sapkáját, hogy egèsz vagány rendőr lett. Csodakènt èltem meg ezt az estét, mert igazából mèreggel álltam neki, de a jó Isten kanyarintott belőle egy jó mulatságos helyzetet.