A porszívózás közben észrevettem,hogy nem szív rendesen, elkezdtem nézni hol lehet a baj. Pont ott volt eltömődve, ahol pár hónapja eltört a cső és ragasztószalaggal betapasztottam. Akkor bosszankodtam, hogy milyen vacak egy gyártmány, így tönkremegy. Most meg mosolyogtam, mert a Jó Isten megint rám mosolyog: ilyen furmányos módon lehet csak kitisztítanom a csövet, hogy lebontom a szalagot, máskülönben sehogy!

Szóval mindennek értelme van, csak sokszor vakok vagyunk, hogy lássuk, és erőt vesz rajtunk az emberi tehetetlenség/düh ahelyett, hogy megoldjuk gyorsan a helyzetet.:)

Férjem nagybátyja (aki főkertész volt) mindig ellát bennünket egy csomó gyümölccsel, zöldséggel. Ez mult nyáron se történt másként. Kaptunk többek közt egy rakat eltennivaló uborkát is. Mivel a hűtőnkbe se fért be, gyorsan meg kellett csinálni. Pár dolog hiányzott az alapléhez, ezért lementem, hogy vegyek ecetet, fűszereket. Már kész is voltam a beszerzéssel, mikor elém pottyant egy gumikesztyű. Ahogy visszatettem a polcra, látom, hogy a gumikesztyűk mellett ott vannak a befőzőfóliák, amiről teljesen megfeledkeztem, így tuti nem vettem volna, hanem később, mikor rájövök hogy lemaradt, vissza kellett volna mennem érte. Spórolt nekem egy utat a jó Isten.

Autós csodánk:

el kellett vinni a kocsinkat egy Mazda specialistához, mert kiderült, hogy rossz a vízpumpa. Mivel nem tudtuk, hogy hol találhatunk megbízható japán autó szerelőt, feltettem a kérdést a Bp-i nagycsaládos listán és rögtön jöttek is az ötletek, hogy kikhez vihetnénk. Felhívtuk az első szerelőt, aki múlt hét elejére adott időpontot. Férjem mondta neki, hogy sürgős lenne, mert szombaton utazunk, erre a mester megnyugtatta, hogy már kedden végezni akar vele. Kedden aztán telefonált, hogy több hibát is talált, a hűtőt viszont nem tudja ő megszerelni, ezért elvitte egy másik emberhez, és szólt neki, hogy péntekre lehetőleg legyen kész, nem tudja mennyi lesz, de az ő része 90 körüli, a hűtő újonnan 135e lenne, ezért inkább megjavítják a régit, de azt még nem tudja mennyi lesz.

Izgultunk rendesen, nem is számítottunk arra, hogy ennyi pénzt kell otthagyni, ha az új ennyibe kerül, akkor a javítás se lesz 2 fillér és ez még a 90e fölött lesz. Minden nap hívogattuk a palit, hogy tud-e már valamit, hogy egyáltalán mennyi lesz a vége és mikorra lesz készen, a végén (csütörtök délután) már lett elege belőlünk, hogy majd ő szól, ha tud valamit. (Ezzel csak az volt a bajunk, hogy hallottunk már olyanról, hogy a szerelő azt saccolta, hogy 2-300e körüli lesz a szerelés és mikor ment az ismerős a kocsiért, közölték, hogy 600 lett a vége. Ilyenkor még azt se mondhatja az ember, hogy csinálják vissza...

        Nagyon ki voltunk akadva, mert ugye, ha előre tudjuk, hogy ez ilyen összetett probléma és több szerelő is kell, meg nem biztos, hogy kész lesz péntekre, akkor lehet, hogy mást keresünk, olyat, aki biztosan vállalja és nem árul zsákbamacskát... Pénteken már le is mondtunk az egész hétvégi utazásról, mivel még mindig semmi hír nem volt, azt se tudtuk, hogy hol leledzik a hűtőnk. Délután férjem megint rácsörgött a szerelőre, aki akkor már fel se vette a telefont, így elkönyveltük, hogy másnap nem utazunk sehova. (Rokonokhoz mentünk volna az ország tulsó sarkába, ott volt mindenki és nagyon vártak bennünket...)

Fél óra elteltével a mester visszahívott, hogy kész a kocsi, 98e lett a vége, így szombaton nyugodt szívvel utazhattunk a rokonokhoz...

Múlt héten történt, hogy egyik délután nyolc éves fiam agyon unta magát és szenvedett, hogy mit csináljon. Bármit javasoltam, egyik sem tetszett neki, végül azt mondtam, akkor süssön valamit. Váratlan módon, ahhoz éppen kedvet érzett, így lekvárral töltött linzer tekercset készített nekünk, csak kicsit kellett segítenem, fincsi lett.:)

Ma azon szenvedett, hogy mit ehetne, ami fahéjas. Ebédre ugyan volt tejberizs (+paradicsomleves), de ő azt nem szereti, így mondtam neki, hogy akkor süssön fahéjas tekercset és lám, megcsinálta. Kicsit segítettem, de a nagyját ő csinálta, és a két Kicsi is bedolgozott.:)