Férjem anyukája lelkesen küldözget nekem mindenféle linkeket, melyek érdekes olvasmányokat tartalmaznak. Említettem neki, hogy sajnos nincs időm ezeken mind átrágni magam, de ő nem lankadt, továbbra is naponta küld újabb és újabb olvasnivalókat.
Egyiken-másikon aztán megragad a szemem.
Ilyen volt az is, amikor viszonylag friss várandósként arról kaptam hírt tőle, hogy a Várandós édesanyáknak is van védőszentje, méghozzá egy fiú, aki mindössze 15 évet élt, de ebbe a 15 évbe "belesűrített" mindent, amit másnak 90 év alatt sem sikerül. Savio Szent Domonkosról van szó, Don Bosco egyik kedves, fiatal társáról. (Valahogy mindig a szaléziekbe akadok:)
/Akit bővebben érdekel: http://www.magyarkurir.hu/hirek/savio-szent-domonkos-varandos-edesanyak-vedelmezoje /

Érdeklődve olvastam és örültem neki, hogy még ilyen témában is van kihez fordulni közbenjárásért. Még aznap kezembe akadt egy jó pár hónappal azelőtti (!) Szalézi újság, amiben szintén Savio Szent Domonkosról volt szó. Hihetetlen, hogy pont egyszerre, két különböző helyen, két teljesen eltérő időpontban készült
cikk egy napon akad a kezembe, éppen akkor, amikor engem is érint a dolog.

Nem telt bele pár nap és a várandósság ijesztő fordulatot vett nálam (pont akkor, amikor már mindenki inkább megnyugodni készül, hogy a Baba megmarad és növekedésnek indul).

Milyen jó volt, hogy külön szentet kérhettem, könyörögjön velünk, értünk!:)

Idén is megpályáztuk az Erzsébet programot, amely nekünk tavaly nagyon jól sikerült. Most egy kicsit változtattak a szabályokon, s aki már korábban volt, azt csak később értesítették ki arról, hogy megkapja-e a lehetőséget.  Tűkön ültünk, ugyanis már megnyitották az üdülők foglalási lehetőségeit és mi még mindig nem kaptunk semmi visszajelzést.

Aztán egyszer csak megjött a levél. Rögtön továbbítottam a feleségemnek is, hogy együtt örüljünk. Mivel kicsit későn kaptuk meg a visszajelzést, rengetegen voltak az előttünk a várakozók.

A héten aztán eljutottunk a lefoglalásig. Először lesújtott, hogy nyáron már csak 1 helyet kínált fel a rendszer s ez sem volt nagyon szimpatikus. Aztán megkaptuk napi csodánkat, mert az őszi szünet már számos lehetőséget kínált. Köszönjük az Úrnak: Siófokra mehetünk októberben.

A Trófea Grill Étteremben jártunk már egyszer-kétszer, így kapjuk a hírlevelet. Még valamikor decemberben jött egy levél miszerint ha valaki márc.31-ig elmegy az adott étterembe, akkor V.I.P kártyát kap, amivel egyes napokon 25%-os, míg más esetekben 10 %-os kedvezményt kap maga és a társasága részére.

Valahogy sehogy se sikerült munka után feljutnom Pestre, míg az utolsó előtti este gondoltam egyet és bementem vonattal. Normálisan éjfélig tart nyitva, így este 10-es vonattal mentem be. Már 3/4 11-kor a Visegrádi utcában baktattam az étterem fele, de fura volt, mert nem úszott fényárban, mint máskor szokott, hanem sötét volt. Amikor odaértem konstatáltam, hogy nem csak a külső világítás hibásodott meg, hanem zárva van, de nem volt semmi se kiírva. Nagyon elkeseredtem, mert másnap nem tudtam volna visszajönni, s bosszantott, hogy ekkora utat megtettem a semmiért, s elbukjuk ezt a lehetőséget. Már indultam volna haza dolgavégezetlenül, amikor az jutott eszembe, hogy megkérdezem az étterem melletti üzletben, hogy tudnak-e esetleg valamit miért is van zárva.  Az motoszkált bennem, hogy tán bezárták az éttermet.

El is indultam az üzlet felé, amikor észrevettem a személyzeti bejárót ahonnan fény szűrődött ki a vas ajtó alól, de a rács előtte zárva volt. Bár reménytelennek tűnt, hogy bárki is segíteni tud a helyzetemen, azért elkezdtem kopogni. Elég hosszan kopogtattam, mikor végre hangokat hallottam. Még erősebben kopogtam és egyszer csak kinyílt az ajtó. Elpanaszoltam, hogy vidékről jöttem csak a kártya miatt, s nem tudom most mit tudok csinálni. Mint kiderült, aznap nem voltak vendégek, ezért bezárták sokkal hamarabb, de a személyzetből még egy ember ott volt, aki oda tudta adni a kártyát. Ezután még az utolsó vonatot is sikerült elérnem :) Milyen jó, hogy a Gondviselő megajándékozott a kártyával, mert azóta voltak nálunk a sógornőmék, akik pont ide akartak menni szülinap megünneplésére és így ki tudták használni a kedvezményt.

 
Rengeteg párral találkozom a munkám során, természetes mindnél, hogy jó ideje együtt élnek  
Az esküvőnek egész más jelentése van számukra, mint számomra anno volt. 
Szomorú az is, hogy mindez a katolikus körökben is " elfogadott". 
Már-már természetellenesnek  néznek mikor elmondom, hogy az esküvő előtti együttéléssel megfosztod magadat az "egész varázsától".
Tegnap találkozóim során 2 olyan esetbe botlottam, ahol válás a téma, szinte természetes nekik a 
házasságból kilépés majd rövid időn belül új kötése. 
Döbbenet milyen kifordult a világ, Rezzenéstelen arccal hoznak ilyen döntéseket emberek, és úgy 
tesznek mintha mi se történt volna... 
Kívülállóként nézem a párokat és titokban örül a szívem, hogy nálunk ez másképp van. 
A csodálatos férjem néha már avarba ejtően odaadó és szerető.