Gyorsan leírom, mert megígértem nagy lányomnak, ugyanis ő szólt, hogy vele is történt ma egy napi csoda

A hittan tanáruk cipekedett a lépcsőn s nagylányom a barátnőjével odament hozzá megkérdezni segíthetnek-e.

A nővér nagyon hálás volt nekik. Elmesélte, éppen most kérte az Urat, hogy küldjön neki segítőket, mert egyedül nem bírná a sok cipelni valót fel-le a lépcsőkön. 

Így esett, hogy láthatták a lányok az iskola padlását /oda kellett holmikat cipelniük/, ami a gyerekeknek óriási kiváltság.

Kb. 1 éve tagjai vagyunk a világon talán a legjobban elterjedt házas közösségnek az Equipes Notre Dame-nak (E.N.D, Teams of Our Lady). Teljesen véletlenül került el hozzánk a közösség a plébánosunkon keresztül, de azóta is hálásak vagyunk érte. A lelkiség bemutatkozása után nagyon gyorsan létrejött kettő négy-négy fiatal házaspárt tömörítő közösség. Ebben (nem tudom miért) az országos vezetőktől nekünk rögtön vezető szerepet osztottak. Mi lettünk az egyik csoport vezetője, plusz a városfelelősök is, akik tartják a kapcsolatot a nagy egésszel és kicsit terelgetik a városban lévő csoportokat. Mi nagyon jól éreztük magunkat benne, ezért úgy gondoltam ez másoknak is segítséget jelenthet. Feleségemmel elkezdtünk szervezni egy 3. csoportot. Nagyon jó volt látni, hogy Isten vezetett minket. Ezt most már mindenképpen így gondolom, bár amikor benne voltam, akkor elszomorított amikor egy-egy házaspár visszamondta, de lelkesen továbbhaladtunk az úton. Mi gondoltunk emberekre, akikről úgy gondoltuk, hogy ilyen közösségre vágynak, de egyre másra visszakoztak. Végül összeállt egy olyan csapat, akik nagyon lelkesek, s tényleg úgy érzem, hogy Nekik ez most sokat ad. Atyát is sikerült találni, aki szintén pont hozzájuk illik, s valami elkezdődött bennük, ami reményeim szerint még közelebb viszi majd a házasfeleket egymáshoz és Istenhez. 

1.Mikor a császárra készültünk, többen írtatok, hívtatok, hogy imádkoztok értünk. Köszönöm szépen! Ennél jobb nagy családba nem is érkezhetett volna kislányunk. Még aznap éjjel is jöttek az üzenetek, hogy ne féljek és így sokkal könnyebb volt az indulás...
2.Az orvosom a műtét előtt bejött az "előkészítőbe" megnyugtatni, hogy a legjobb aneszteziológust sikerült behívni.
3.Párom végig mellettem lehetett, most először a műtétre is bejöhetett.
4.Olyan kedves volt mindenki a műtősfiútól kezdve a szülésznőkön, orvosokon keresztül a csecsemős ill. gyerekágyas ápolónőkig, mintha valami magánklinikán lettem volna, ilyen alázatos segítőkészséget még nem tapasztaltam.
5.Férjem szüleinél a fiúknak volt szuper dolguk, mindent megtettek értük hogy a lehető legnagyobb örömmel fogadják a Kistesókát.
6.A kórházban finomakat ehettem, hála férjem anyukájának, mindenütt segítő húgomnak és Mamának.
7.Sógorom a látogatási tilalom ellenére is bejuttatott nekem gyógyszert, így a fejfájás meg nem 5 napig tartott, mint az előző szülésnél, hanem csak 1,5 napig.
8.Férjem minden nap leste kívánságaimat, majd mikor hazahozott feldíszített lakással és óriás virágcsokorral várt.
9.Mama finomabbnál finomabb ebédekkel lát el első pillanattól kezdve.
10.Gondoltuk, hogy lecseréljük a fiúk sötétkék hordozóját valami lányosra. Találtam egy igazán lányosat  az internten (virág mintás) ami ráadásul a legolcsóbb is volt a kínálatból. Írja a tulaj, hogy ők nagyon szerették, mert olyan lányos, nekik meg 3 fiú után a negyedik gyerekük kislány lett, ő használta. :-)
11.Olyan sok kedves üzenetet, leveleket, ajándékokat kaptunk, hogy fel sem tudom sorolni.
Még egyszer köszönjük a sok szeretetet mindenkinek. Isten rajtatok keresztül gondoskodik a mi napi csodáinkról :-)